Református nőnevelő intézet, Pápa, 1911

„Hit és haza"

— 7 — ismerjük az erőszaknak, a brutalitásnak mindazon faját, még tán többet is, mint amivel a drámában találkozunk. Az egyedüli, ami új Schönherrnél, az, hogy a nép fiaiban egyénítve látjuk mindazt a nyomort, szenvedést, amiről eddig általánosságban avagy mint névtelen hősök martíriumáról tudtunk. A tényekkel, a cselekvénnyel magával tehát nem izgat Schönherr. De hogy mennyire távol állott tőle nemcsak minden izgató szándék, de a legkisebb felekezetiesség is, arról a darab jellemeire vetett egyetlen pillantás meggyőz bennünket. Alakjai mind annak a kornak gyermekei. Jellemük megalkotásánál természetszerűleg nem kerülhette el azokat a vonásokat, melyek a hittel összefüggésben állanak, de fő gondja mégis az volt, hogy húsból, vérből való embereket állítson elénk emberi gyarlósággal, emberi erénnyel teljeseket, olyanokat, aminők mindig voltak és mindig lesznek. Erényük is, bünük is összefüggésben áll a korral, mely szülte őket, de a kor minden kényszere, az akkori elfogultság legvadabb tombolása sem irtja ki lelkűkből az örök emberit, azt az örök emberit, amit Isten adott, ami lehányva földi béklyókat, diadalmasan szárnyal a csillagok felé. E szempontból csupán a darab katholikus alakjairól pár szót. Itt van mindjárt Rott Kristófné. Szinte türelmetlen a maga hitében, még azt se látja szivesen, hogy ura a Sandbergerné „protestáns" tyúkjait meg akarja venni, de amikor férje tudtára jött annak, hogy hitét nyiltan meg kell vallania, mert „aki sem hideg, sem meleg, azt kivetem magamból" mondja az írás, akkor habozás nélkül férje mellé áll. A vallás nem nyomja el benne a szív parancsát s ha a szív jó és nemes, minden vallásban igaz és derék lehet az ember. A másik katholikus Engelbauer. Önző, kapzsi, tehetetlen, gonosz ember. Ámde nem hite tette azzá. Ha Sandbergeréket, Rottékat nem hitük miatt, hanem politikai pártállásuk vagy más bármi okból kergetnék ki, ő épúgy itt volna, hogy megkaparítsa vagyonukat. Nála a vallás csak üzlet, mint a politika is csak az lenne számára. Jellemző reá különben, hogy az egész darabon át — eltérőleg az összes többi szereplőtől — ő egy szót sem szól a hitről, sem a magáéról, sem a másokéról. Finom tapintattal mintegy jelzi a költő, hogy benne nem a katholikust, hanem a pénzszerző kapzsiság tipikusságában is kellőleg egyénített alakját kell látnunk. A lovastiszt, a „vad lovas" a harmadik katholikus. Rott Kristófon és a kis Verében kivül a darab legremekebbül megal-