Református nőnevelő intézet, Pápa, 1911

„Hit és haza"

- 8 — kotott jelleme. Csodálatos vegyülete az ellentéteknek. Vakbuzgó; hitének, meggyőződésének fanatikusa; urának, a császárnak vak eszköze; erőszakos, kegyetlen. S ime a komor, visszataszító árnyoldalak mellett a kiengesztelő vonások. A kis Veréb kezdettől tetszik neki. A „macskakölyök", ahogy ő mondja, a maga elevenségével, bátorságával, makacsságával nem egyszer mosolyt csalt ajkára. De nemcsak mosolyra, szánalomra is képes, — ha nem áll szolgálatával összefüggésben. A harmadik Rottot, a lerongyolt földönfutót látva, pénzét, ruháját kínálja oda neki s mikor megtudja, hogy ez is protestáns, ügyet se vet rá. Vérben gázol, de Sandbergerné vére láttán összeborzad. Mintha undorodnék néha maga is a munkától, amelyet pedig meggyőződésből végez. Hogy meggyőződésből, mutatja ujjongó öröme a nyomorult Sandberger megtérésén. Hogy minden kegyetlensége mellett van lelke is, látjuk, mikor a kis Verébet rohan kimenteni. Csak természetesnek találjuk, hogy legyőzetése és élete visszanyerése után, láttán a heroikus önmegtartóztatásnak és krisztusi szeretetnek, megutálja eddigi véres munkáját s a kard kettétörése annak a szimbóluma, hogy többé ezt a hóhértisztet folytatni nem fogja. S ekként tőle nem is utálattal, de részvéttel válunk meg. Még csak egy-két szót a dráma alapgondolatáról. A Rottcsalád boldogsága elpusztul, hazájuktól, szülőföldjüktől meg kell válniok, de az eszme, amelyért mindez történik, az nem semmisül meg, az szeplőtlen tisztaságában tovább él és a maga erkölcsi erejével — mint a „vad lovas" esetében — diadalmaskodik az ellenfélen is. Ez a gondolat, amely nem új, de örökszép, egy emberileg megindító történet keretébe van foglalva, melynek hatása elől senki — bármily hiten legyen — sem zárkózhatik el. Speciálisan protestáns szempontból azonban nemcsak emberileg megindító, erkölcsi hatásában felemelő, de tanulságos is a darab. A népnek, a hitéhez erősebben, mint szülőföldjéhez, honi birtokához ragaszkodó egyszerű salzburgi parasztnépnek példája megedzi lelkünket minden valaha eljöhető — hihetőleg többé soha el nem jövő — kísértés és erőszak ellen. Dr. Körös Endre.