Református nőnevelő intézet, Pápa, 1911

„Hit és haza"

— 5 — aránylag kevés van. A kevesek küzött azonban ott vannak Rott Kristóf rokonai, Sandbergerék. Nekik is menniök kell. Már leselkedik is birtokukra a kapzsi Engelbauer, aki inost születendő nyolcadik gyermeke számára a nyolcadik telket szeretné megszerezni. A poroszlók berontanak Sandbergerék házába s mikor az asszony nem akarja átadni bibliáját, ledöfik. A sebesült asszony Rotték házába menekül s ott holtan lerogy. Görcsösen összeszorított kezéből a bibliát Rott Kristóf veszi ki, akinek lelkét a vértanú látása megedzi és hitvallásra készti. „Lelkiismeretem ellenállhatatlan ösztökélésére — úgymond — Isten és emberek előtt fennhangon, nyiltan vallom ime magam hivéül a rendíthetetlen augsburgi hitvallásnak". És ezzel rájuk szakadt a nyomorúság. De az öreg Rott nem akar részesévé lenni, ő itt — szülőföldjén — akar meghalni, eltemettetni. A második felvonásban a varga talpalja a cipőket, az iródiák készíti a passzusokat azok számára, akiknek örökre távozniok kell. Ezek között van Rott Kristóf is feleségével és kis fiával együtt. Megjelenik Rottné öreg édes anyja s hivja az asszonyt, jöjjön az ő házába, hagyja eretnek urát egymagában elbujdosni. De az asszony, bármennyire fáj neki az elválás az édes otthontól, mégsem hagyja el urát. Elfacsarodik szive, ha arra gondol, hogy meg kell válnia az ősi birtoktól, a vén cseresznyefától, a sok rézedénytől, szép hófehér vászonnemütői! S míg ő kesereg urával együtt, míg Engelbauer már az ő birtokukra is alkudozik, míg a bánat felhője szakad sötéten reájuk, egy mégis derűs és boldog körükben. A kis fiu, szemük fénye, a kis Veréb ez, aki örül, hogy útra kelhet, világot láthat. Ámde jő a poroszló hirdetni a parancsot: aki protestáns, annak mennie kell, ha asszonya igazhitű, az mehet vagy maradhat tetszése szerint, de a kiskorú gyermekeknek maradniok kell. Rettentő csapás ez Rottra. El kell szakadnia tehát nemcsak hazájától, de kis fiától s mivel ennek anyára van szüksége, hűséges nejétől is. Egy percre ingadozik, a „vad lovas" is közeledik feléje, nem kegyetlen fenyegetéssel, de kisértő szóval, a boldogságos Szűz nevében testvérévé akarva fogadni, de hite győz a kísértésen. Itt hagyja nejét, megy egyedül, egymaga, társtalanul ! De ime mégis akad társa. Az öreg Rott megtudta az iszonyatosságot, hogy Sandbergernét a dögtemetőben földelték el. És ő itt akart maradni, hogy majd csak élete utolsó percében — mikor már nem űzhetik el — vallja be protestáns hitét! így már