Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

I. Az iskolai év története

I. Az iskolai év története. Leánynevelő-intézetünk az 1910—11. iskolai évvel ismét előre haladt a fejlődés és erősödés útján. Iskoláinkban a tanulók létszáma megnövekedett, internátusunk pedig nem volt képes magába fogadni az összes jelentkezőket, úgy, hogy közülük többeket magánházaknál voltunk kénytelenek elhelyezni, hogy mint bejárók lehessenek intézetünk növendékei. Ez az elhelyezési mód azonban csak szükségben való segítségnek fogadható el, míg a gondos felügyelet és rendszeres nevelés szempontjából sem a leánygyermekeiket messze idegenben taníttató szülőkre, sem magára az intézetre nem lehet megnyugtató. Az intézet tanári karát mélyen áthatja a taníttató szülőkkel szemben az erkölcsi felelősségnek tudata, s azért minden törekvése odairányul, hogy az összes vidékről jövő tanulók — kivéve természetesen azokat, akiket rokonok vagy megbízható jóbarátok fogadnak családjukba — bennlakó növendékei lehessenek az intézetnek. Fiúknak externátusos nevelése mellett még lehet érveket felhozni, de vidékről jövő 10—18 éves leányokat idegen helyen, rokon, jóbarát védelme nélkül a városi élet forgatagába lökni, senki sem fogja aggálytalannak találni. Ép ezért a tanári kar az internátusnak oly mértékű bővítését tervezte, hogy azzal egyrészt a jövő évvel már nyolc osztályúvá váló intézet állandó iskolai létszáma biztosítva legyen, másrészt a vidéki bejáró tanulók számát a minimumra csökkentse. Ennek keresztülvitele természetesen csak újabb építkezéssel lett volna eszközölhető, amit egyébként a nyolcadik osztály megnyitása s az intézetnek úgy iskolai, mint internátusi részében még a mai — elismerten kiváló — berendezésénél is tökéletesebbé, talán mintaszerűvé tételének gondolata is szükségessé, illetve kívánatossá tett. A főtiszteletü egyházkerület, melynek áldó gondviselése mellett intézetünk — iskolák történetében szinte páratlanul álló gyor2*