Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

A tanítói munka

valók a szelídebb, gondosabb, az aprólékos munkát jobban kedvelő női kézbe. Otthon főként az anya foglalkozik a kis gyermekekkel ; az ottani játékos cselekvésekből könnyebb az átmenet a nő segítségével a tervszerű munkára. A nő rendszerint jobban megérti és jobban is méltányolja az apró kis lények lelki világát, hasonlóbbá teszi az iskolát a szülői házhoz, helyettesíti az anyát. Az elemi iskolai leánygyermekeknek tanulásuk egész folyamán okvetlenül nő kezében kellene Ienniök. Ez — jól tudom — a jelenlegi iskola-szervezetek és viszonyok mellett szinte lehetetlen. Nemcsak anyagi okok miatt; mert még ott is, hol az anyagi nem hiányzik, tehát iskola-állítás lehetséges, ott is, hol a gyermekek nagy létszáma természetessé tenné ennek az elvnek a keresztülvitelét, a legtöbbször a leányosztályt is férfi tanítja ; pedig a nőt természetszerű hivatása mintegy predesztinálja erre a munkára. Munkájának értéke, tudása sem kisebb ezen a téren a férfiénál, hiszen a tanítónőképzők tanulói anyaga rendszerint jobb, mint a tanítóképzőké, mert a legnagyobb jóakarattal sem állíthatja senki, hogy a férfiképzőkbe a tanuló-ifjuság legjava törekszik, míg a nőképzőkbe igen. A nő ambíciója sem kevesebb, mint a férfié. Miért nyerjen mégis az előnyt, szóljon bár a szükségszerűség a nő mellett? — Az oka ennek többféle. A nőt általában nem tekintik, de nem is tekinthetik állandó munkásnak, míg a férfit igen. A férfi állása mindig élethivatás, a nőé gyakran csak átmeneti állapot, nem egyszer kénytelenség. Különösen a nép egyszerű észjárása, de a társadalom u. n. intelligens elemének is jelentékeny része fel sem tételezi, vagy talán csak nem akarja elhinni, hogy lehet azért a nő munkája is egész és jó ; bár a tapasztalat, a mindennapi élet számtalan esetben hangosan protestál az ítélet helytelensége ellen. Egy másik ok bizonyára az, hogy a nő munkájának általános értékelése sem azonos, viszonylagosan sem a férfiéval. A kettő nehezen is hasonlítható össze, még a közös értelmi pályákon is. Az általános egyezések mellett férfi és nő egyaránt és természetszerűleg a maga különleges sajátságának megfelelőleg jár el keresztülvitelnél, alkalmazásnál egyaránt. Idő kell ahhoz, míg egyrészt a társadalom minden rétege nemcsak teljesen megszokja azt, hogy a nő önállóan dolgozik, hanem el is várja azt a tevékenységet attól, kit a háztartási és családi hivatás le nem köt; másfelől meg idő kell ahhoz is, míg a fejlődés törvénye értelmében a munkaterületek elhatárolódása bekövetkezik s