Református nőnevelő intézet, Pápa, 1910

A tanítói munka

hagyományaiknak csaknem teljesen figyelmen kivül hagyásával — a német kultúrát. Legnémetebb tanítóit küldi a nemzetiségi vidékekre, hogy azok ott a német kultúra apostolai legyenek. A tanító, az iskola a német szellem, a német akarat kifejezője s minden eszközt felhasznál, hogy a saját nemzeti kultúrájukhoz, hagyományaikhoz ragaszkodó nemzetiségeket a német szellemnek meghódítsa. — Ez a szinte erőszakosnak nevezhető eljárás a magyar nemzettől — sokszor félreismert, humánus természete folytán — mindig távol állott és távol áll ma is. A magyar nemzet nem akarja megfosztani a nemzetiségeket nyelvüktől, kultúrájuktól. A magyar nyelv megtanulása által érzésben és gondolkozásban rokonokká akarja őket tenni. Kármán mondja egyik gyönyörű beszédében : „Alkalmat adunk nekik arra, hogy szellemi életük a magyar nemzetiséggel összeköttetésben kifejlődjék. — Minden másnyelvű e hazában tanuljon meg magyarul és ismertesse künnlakó nyelvrokonaival, hogy mit csinálnak a magyarok; csak legyen azután a magyar olyan, hogy ismertetésre méltó legyen. Mi pedig tanuljuk meg az ő nyelvüket, az egyiket avagy a másikat, és így ismerjük fel bennük azt, amit ismerni és megtartani érdemes. így talán kialakul e földön az, aminek történeti helyzetünknél fogva itt kialakulni kell". — Lélekemelő szavak! Nemcsak a nemzetiségi vidékeken működő magyar tanítók elé tűzi ki a legnemesebb célt, de a magyar vidékek tanítói is megérthetik belőle, hogy az iskolának igazi létjogosultsága csak akkor van, ha a magyar nemzeti szellem hű kifejezője, ápolója, fejlesztője. Különösen áll ez a népiskolára, mert ez a nép nagy tömegének egyetlen nevelő intézete. Az iskola belső munkáját lényegesen befolyásolja az is, hogy ez a munka miként oszlik meg a férfi és a nő között. Sok faluhelyen, mivel csak egy tanítóra van szükség, ez a legtöbb esetben természetesen férfi. Felekezeti iskoláknál alig is lehetne ez másként, hiszen az iskolai munka mellett a tanító kántori, templomi teendőket is végez. Akárhányszor a gyermekek száma sem, főként azonban az anyagi erő nem engedi meg, hogy a férfi mellett tanítónő is legyen; pedig nemcsak természetes, de sok tekintetben szükséges is, hogy a népiskola egy osztálytanítós rendszere mellett a leányokat nő tanítsa; sőt nemcsak a leányokat, de még a fiukat is legalább az első, esetleg a két első osztályban. Az apró, 6—8 éves kis gyermekek a maguk ezer apró bajával inkább is