Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

Magyar nőknek — a szász nőkről

— 11 — el kincsünket, nehogy a lekicsinylő hangnak még egyszer kitegyük magunkat. Bizony nem így van Nagyszebenben! Büszkén, szinte kihívóan vallják magokat szászoknak a nők és ők tüzelik a nyugodtabb férfinemet is. Az ő erős nemzeti érzésük s a magyarságtól való távolságuk épen az, ami mindennél jobban föltűnt s ami világukat a miénktől eltérő más világgá teszi. Egyszer egy III-ik polgárista leánykával beszéltem; igen okos gyermeknek tünt fel; azt kérdeztem tőle, mi volt utolsó dolgozatuk. A legkomolyabb meggyőződés hangján felelte: — Hiába mondom, úgy sem ismeri. — Hátha mégis — unszoltam. — Siegfried jellemzése a Nibelungen énekből. Jót mosolyogtam magamban; érdekes dolog lenne, polgári iskolai tanítónői oklevéllel nem ismerni a Nibelungen éneket. Azonban napról-napra láthattam, hogy a kis lány felfogása nem egyedüli; mivel ők nyelvünket, történetünket, földrajzunkat és egyéb viszonyainkat alig-alig ismerik, természetes következmény gyanánt csodálkoznak, ha nekünk tájékozottságunk van csak kis mértékben is a nagy német műveltségről. Szinte fájt a szívem, mikor előkelő női társaságban ily kérdés hangzott felém : — Ugyan kérem, élt valóban Zrínyi Ilona, vagy csak mondai alak volt ? A legszomorúbb pedig a dologban az, hogy saját jószántukból nem is törekszenek a hozzánk való közeledésre. Az országgyűlésen épen akkor folyt az 1907. évi XXVII. törvénycikk javaslatának tárgyalása a nem állami elemi iskolákkal szemben felállított követelményekről. Roppant visszahatást keltett az ügy köztük, mint kifejtették képviselőik, akiktől népes választógyüléseken kérték számon elfoglalt álláspontjukat. Féltették saját müveltségöket a magyar befolyástól. Különösen a nők keseredtek el nagyon s akadt anya, ki tudott ugyan magyarúl, de elhatározta, hogy akármilyen nehezen megy is a magyar tanulás gyermekeinek, nem segít rajtok; „Csak kínlódjanak, küzködjenek, — mondotta —, legalább örökre meggyülölik a magyart". Szerencsére, ez a kegyetlen nyilatkozat az ő körükben is megbotránkozást keltett s amilyen szomorúan esett hallanom ennek elbeszélését, époly lelki gyönyörűséget okozott,