Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

Magyar nőknek — a szász nőkről

— 12 — midőn idősebb, müveit nők arcán is föltűnni láttam a mély figyelmet, mikor a magyar irodalom és történet köréből egyet-mást elmondottam. Határozottan látszott, hogy az én nem tökéletes német beszédemen át is egy új szellemi élet nyilt meg előttük, melynek nemes volta érdeklődéssel ragadta meg lelküket. Különben mint igazi művelt emberek, mindenütt nagy előzékenységgel fogadtak. A család tagjai vállvetett buzgalommal igyekeztek megismertetni városuk és vidékük minden természeti és kulturális nevezetességét. Örökre be is vésődött emlékembe a fenséges havasok alján elterülő gyönyörű völgykatlanban fekvő s a középkor féltékenyen őrzött régiségét modern intézményekkel pompásan összeegyeztető Nagyszeben városa a milliókat érő Bruckenthal képtárral, ősrégi templomával, tervszerűen berendezett muzeumaival s a kicsiny falvak eddig nem látott tisztaságukkal» rendezettségükkel és a festői népviselettel. Azonkívül megkértek, fogadnók el cserébe képzőbe járó hugocskájukat, hogy élőszó utján gyakorolja vakációban a magyar nyelvet, mely az iskolában legtöbb nehézséget okoz neki. A csere azóta megtörtént. Hosszas tanácskozások után legkisebb öcsém, a család féltett kincse útnak indult Erdélybe, onnan pedig jött egy élénk eszű, bájos szász leányka, aki oly pompásan érezte magát szülőim házánál, hogy bizonyára sohasem jut eszébe többé a gyűlölet, ha reánk gondolva a magyarokról megemlékezik. Ajánlatomra a nagyváradi ref. képzőből is ment egy-egy vakációra Szebenbe két magyar leányka, kik szintén nemcsak megtanultak németül, de igen jól is érezték magokat a müveit, barátságos körben. Ilyenféle benyomások keltették fel bennem azt a gondolatot, hogy jó volna élénkebb társadalmi érintkezések révén is közelebb hoznunk a szászokat. Hiszen lehetetlen, hogy annyi kiváló jellembeli tulajdonságuk mellett kellő felvilágosítás után be ne lássák azt a hálát és kötelességet, mellyel hazánk iránt tartoznak s nem ismerem ugyan közelebbről a többi nemzetiségeket, de nem hiszem, hogy akár az oláh, akár a tót képes lenne — sokkalta nagyobb száma mellett is — annyi erkölcsi erővel növelni hazánk szellemi tőkéjét, mint ez a szorgalmas, müveit kis népfaj, ha sikerülne egybeolvadása a magyarsággal. A törvényhozás megtette a maga kötelességét Apponyi miniszterségének idején. Századok sajnálatos mulasztását van hivatva