Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902

I. Történeti adatok

— 26 ha csak fokozatos szervezése is igen jelentékeny pénzáldozatot követel úgy a kellő helyiségek, felszerelés, mint a kor kívánalmainak mindenben megfelelő szervezés tekintetében, amelyeknek meghozása egyházkerületünk anyagi erejét ez idő szerint tetemesen meghaladja. Épen ezért kimondotta ugyan egyházkerületünk, miszerint a teljes négy évfolyam szervezését feltétlenül szükségesnek s minél előbb megvalósítandó feladatának tekinti, amíg azonban a kitűzött célhoz kellő erőforrások megnyitása útján eljuthat, egyelőre két évfolyammal szervezi és tartja fenn tanítónőképzőintézetét. oly módon, hogy csak minden második évben nyit meg első osztályt, vagyis a váltakozva páros és páratlan osztályok rendszerét lépteti életbe. A most következő tanévben e szerint nem fog I. osztály megnyílni, ámbár már eddig is nagyon sokan és pedig teljesen érdemesek kérték ez osztályba való felvétetésöket. Reméljük azonban, hogy az egyházkerület bölcsesége s eddig is nagy mértékben nyilvánuló jóakarata és áldozatkészsége lehetővé teszik, hogy mielőbb a teljes négy évfolyam szervezésének hi révei örvendeztethessük meg a taníttató közönséget s egyházunk és tanügyünk jóakaróit. Hogy azonban ezt elérhessük, kérnünk kell a tanügybarátok anyagi támogatását is, amely intézetünk eddigi szép fejlődésének egyik fő támasza volt s amelynek a most lefolyt évben is két jelentékeny alapítványt köszönhet intézetünk, amelyekről külön fogunk kellő méltatással megemlékezni. Míg egyházkerületünk erejéhez s a rendelkezésére álló forrásokhoz mérten mindent elkövetett, hogy nevelőintézetünket és az annak körében fennálló tanintézeteket fejlessze s a kor kívánalmainak mindenben megfelelőleg rendezze be: addig a tanári testületnek egész munkaereje, buzgósága oda irányult, hogy a gondjára bízott intézetek bensöleg erősödjenek s természetes és egészséges fejlődést vegyenek, amely fejlődés megfeleljen úgy a taníttató középosztály igényeinek, mint az egyházunk által fenntartott képző- és nevelőintézetekhez fűzött várakozásnak. Különösen kettő volt az, ami a tanító és nevelő tes-