Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902
I. Történeti adatok
- 27 — tület előtt mint legmagosabb, az egész tanítói és nevelői munkának irányt jelölő szempont lebegett. Az egyik a közlendő ismereteknek a kötelező tanterv keretében helyes berendezése és megválasztása s a céltudatosan kiszabott tananyagnak lehető alapos elsajátíttatása. A helyett azonban, hogy a tanulás nehéz és különösen a gyengébb növendékeket felette terhelő munkáját a tanórákon kívül végeztettük volna: tanártestületünk minden erejével azon volt, hogy a leglényegesebb tudnivalókat, az ismeretek alapvető részét a tanórákon, a tanítók jóakaratú segédkezése mellett sajátítsák el a növendékek s házi feladatul csak a már megtanultaknak ismétlése, emlékezetbe vésése maradjon, söt különösen az alsó osztályokban még a begyakorlás jelentékeny részét is az iskolai idő alatt végeztük. Amivel elértük, vagy legalább elérni igyekeztünk azt, hogy a szellemi fejlődés ne a fizikai fejlődésnek rovására essék s hogy esetleg ne követeljünk a gyenge, fejlődő növendékektől olyant, amit a mi támogatásunk és vezetésünk mellett sem voltak képesek elérni. Az évvégi eredmény, mely teljesen kielégítőnek mondható, kétségtelen bizonysága eljárásunk helyességének s egyúttal biztosítéka annak, liogy a megkezdett uton haladva elkerülhetjük a túlterhelés súlyos bajait, de egyúttal a felületes képzés veszedelmét. A másik nem kevésbbé fontos szempont, amelyet soha nem tévesztettünk szem elöl s amelyre mindig a legnagyobb súlyt fogunk helyezni, a helyes irányú, okszerű nevelés. Amely iskola csak tan-, de nem egyúttal nevelőintézet is, az eltévesztette feladatát s a legjobb igyekezet, a legnagyobb erőfeszítés mellett sem tud célt érni. Kétszeres hiba és végzetes tévedés volna egy női tanintézet, de különösen egy nönevelöintézet részéről, ha a nevelés rovására az értelem és emlékezet egyoldalú fejlesztésére fektetné a fősúlyt. Épen ezért intézetünk már a tananyag megválasztásánál, az ismeretek közlésénél is főleg azt tekintette, hogy mennyire felel az meg a rábízott növendékek társadalmi állásának, fejlettségének s jövő hivatásának. És bár e részben a legnehezebb a helyes utat és kellő jnértéket megtalálni, a következőkben is állandóan az lesz