Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902

A Kudrundal XXV. kalandja

— 22 Hogyan történhetett meg és hogy vevé hiriil ? De követek jövének titokban véritül; Légy résen, jó vitézem és készülj fel sebessen, Kudrun családja által élted s becsületed hogy el ne vesszen!" S Hartmut felelt: „Ne bántson, anyám, e fordulat! Örvendek, ha a lányok között ö elmulat. Ki vére, ki barátja, az mind távol van innen, Oly távol, hogy nem árthat; okunk a félelemre semmi sincsen." Közben megkérdi Kudrun, hogy vetve-é az ágy, Nemes cseléditől, mert immár aludni vágy. Oly édes, mint ma lészen, rég nem volt nyugovások; Kisérték a királylányt Hartmut király rendelte kamarások. Apródok fáklyafénnyel világítnak neki, Ily szolgálatbul eddig részét nem vette ki. Vagy harminc ágy — ha több nem! — állott sorjába" ottan, Mindannyi tiszta, rendes; az asszonynép pihenhet jól azokban. Felül arab selyemből több párna hevere, Van köztük tarka és van zöld, mint a lóhere. A drága paplanok meg ellátva szép szegéllyel, Selymüknek dús aranya vörös tűzként tündöklik szerteszéjjel. Halbőr borítja mind a térítőkét belül. Hartmut király egészen biztos volt a felül, Hogy szív szerint övé már a hegelingi mátka, Nem sejti, hogy minő vészt készül reázudítni a családja. És szólott a nemes hölgy: Aludni menjetek, Ti Hartmutnak vitézi, én és e gyermekek Szintén vágyunk pihenni ez első éjszakán át, Mióta megjövénk mi, ritkán élveztük az éjnek nyugalmát."