Református nőnevelő intézet, Pápa, 1902

A Kudrundal XXV. kalandja

— 19 S szólt a nemes leányka: „Tegyed meg kedvemért, Hartmut, hogy mind e hölgyem, ki ily Ínséget ért, Fürödjék meg ma este; ne kérjelek hiába! Legyen reája gondod, hogy öltözzék mind ékes szép ruhába." S a ritka jó vitéznek ily szó kel ajakán: „0 Kudrun, kedves úrnőm, ha elveszett talán, Miben cselédi néped megérkezett, az öltöny, Kapják a legkülönbet, mi bárhol csak található a földön. Szivessen látom őket ruházva ékesen!" Hozzáláttak serényen, hogy fürdő is legyen; Hartmutnak vére közzül

2

0 apród lessz most, de mennyi! Kudrun kegyét szeretnék, körötte sürgölődvén, megszerezni. Pompásan megfüröszték a felséges szüzet És szolgáló leányit; majd fényes öltözet Került a tagjaikra, jobbat ki sem viselhet! Az utolsó is közülök még egy királynál is tetszésre lelhet! Hogy minden megfürödtek, bort hoztak azután, Olyat, hogy nem terem jobb egész Normandián, Mézsörből is a nőknek a legeslegímomabb jut;

21 Mi lessz a hála érte: hogyan sejthetné azt előre Hartmut? Ott ült most a teremben a szép leánysereg S Ortrunnak, gyermekének, Gerlind azt hagyja meg, Hogy hölgykiséretével ünneplő díszt felöltve Jöjjön, hogy Hilde lányát az asszonyok körében üdvözölje. A szép Ortrunra nyomban került ékes ruha S örömmel a szivében Kudrunhoz indula,

22 De Hägen sarja felkel, feléje szinte szárnyal S a két leányka egymást forró csókok között ölelte által.