Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

_ 20 — 1-ször. Halálom esetére eddig szerzett vagyonomból, s szolgálatom idejére járó fizetésemből 200 azaz kétszáz forintot a kocsi ref. iskolának rendelek, oly módon, hogy annak ötös kamatjából négy árva és szegény tanuló számára — nemi különbség nélkül — vásároltassák szükséges könyv s Írószer. E legyen az én egyszerű emlékem a kocsi gyülekezetben. 2-szor. Both Ferencz tanitó urnák 200 v. frttal adós vagyok, mivel nem vette föl pénzét, midőn őt megkínáltam, tehát ő is kielégítendő. 3-szor. Vimmer Ágoston felső-lövői lelkész ur bibliákat küldvén hozzám eladás végett, melyek mind eladva nincsenek, s melyeknek árát emlékezetből pontosan meghatározui nem tudom, — körülbelül 100—120 pengő forintra tehetem — ezen összeget a még el nem kelt bibliákkal együtt a száki evang. Esperes úrhoz szállíttatni óhajtom nyugtatvány mellett. Megjegyzendő, hogy 20 bibliát Erős Zsigmond saápi lelkésztársam vett át, s árát még hozzám nem adta be, — ezzel együtt rúghat talán 120 pengőre. 4-szer. Könyveim közül a paedagogicumokat a tatai tanítói egyletnek, ha ez létezni megszűnnék, a pápai képzőtársaságnak ; az exegeticumokat Széki Béla barátomnak; — magyar, német nyomtatott prédikációimat K. János öcsémnek hagyom; — ugyan ő oszsza meg az írottakat Horváth Sámuel barátommal, de ugy, hogy valamelyik írja le s az egész gyűjtemény egy kéznél maradjon. Egyéb könyveimből a tanitó urak egy-egy pár darabot tetszésük szerint emlékül választván, a többit ugyan K. János és Horváth Sámuel oszszák föl maguk között. Megjegyezvén, hogy az egyházmegyének néhány régi könyvei, ugyszinte Főtiszt. Nagy Mihál Püspök Urnák s Soós Káról urnák néhány darab könyvei vannak nálam; mindezek az illetőknek kézbesítendők. Sokan vannak még, kiknek emlékül hagyni valamit szeretnék ; de ez sokak által személyválogatásnak tekintethetnék. Bocsássanak meg hát azok, kik irántam tanusitott jóságuk s közelebbi kapcsolataiknál fogva kiemelést érdemelnének; az ő neveik szivemben vannak, legyen az én nevem is szivökben. Ez legyen kölcsönös emlék. A fölebb elsoroltakon kivül a mi értékem van, legyen mind szegény testvéreimé. Megkérem az Elöljáróságot, megkérek min-