Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

— 21 — denkit, kinek kebelében érző sziv vagyon, liogy testvéreimet meg ne károsítsák s megkárosítani ne hagyják. En érettök mindeddig keveset tehettem, legalább halálom után hadd érezzék, hogy szivem testvérileg dobogott irántök. Isteni büntetés leend azon, legyen egyes személy, legyen bármily testület, ki őket megkárositandja. Ezzel bezárom esak főbb pontokra vonatkozható végrendeletemet, melyet azon esetre, ha eddigi sok szenvedéseimet halállal kellene megpecsételnem, megtartani kívánok, s végrehajtására Kun Pál, Pál János és mindkét Tóth Mi hál ker. társaimat szeretettel s bizalommal megkérem, s fáradságuk jutalma legyen fejenként fejenként tiz p. forint. Azon esetre pedig, ha talán hosszas börtönt fogna fejemre mondani a katonai törvényszék, akkor fölebbi rendeletemen a szerint fogok változtatni, amint a körülmények parancsolják. Vannak, kik azt ajánlották nékem, hogy kérném meg a gyülekezetet, hogy folyamodjék érettem a pozsonyi Generalis Gedeon O Exellenciájához. En a gyülekezetnek e részben szívességéről nem kételkedem, annyival inkább, mivel a gyülekezet tudhatja leginkább, mily kevéssé voltam én lázitó: mindazonáltal a gyülekezetet e fáradsággal terhelni nem akarom. En nyugodt vagyok, vádolni magamat nincs okom. Ha Isten megengedi még egyszer látni nyájamat, a viszontlátás annál édesebb lesz nékem, minél keserűbb az elválás. Ha pedig örökre el vagyok szakasztva, s földi osztályrészem a martyr koszorú: akkor fogadja a gyülekezet végső áldásomat. Én óhajtom, hogy legyen az én kedves gyülekezetem virágzó. Isten vegye gondviselő karjaira nagyjait, kicsinyjeit, elöljáróit, közrendű tagjait. Fogadja Isten az én szenvedéseimet ugy, mint engesztelő áldozatot az egész helységért s távoztassa el ettől a mostani terhes időnek minden csapásait. Araszsza az ég e helységre és az egész Honra a békesség áldásait, hadd gyógyuljanak be minél előbb a sebek, melyeket a háborús idők ejtettek. Ezen buzgó könyörgéssel fogja hunyni szemét a szenvedő lelkész László József. U. i. Míg sorsom elválik, addig nt. Esperes Ur legyen szíves gondoskodni oly személyről, ki szolgálatot tegyen. A jövendő a többi teendőt majd megmutatja.