Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

— 12 — csavarják a fegyvert, ott a női fáradhatatlan kitartás és lelkesedés még mindig győzedelmeskedhetik, mert hiszen oda, ahol a nő munkálkodik, a családi élet belsejébe, nem képes behatolni a legkíméletlenebb eszközökkel dolgozó zsarnoki hatalom sem. Egész nemzedékek érzelmi világa felett uralkodván tehát a női sziv, a népek, nemzetek nagysága, dicsősége, jövendő sorsa nyugszik a gyenge női vállakon. Lelkes, honszeretettől hevülő keblű anyák adták a nemzeteknek a legnagyobb hősöket és államférfiakat, akiknek dicsőségében méltán osztoznak ők. Amig egy nemzet nőinek kebelében él a honszeretet, addig a nemzet mindig megőrzi önállóságának, jogainak öntudatát, őseinek nyelvét, szokásait, de amint a nők idegen szellem, idegen műveltség hatalma és befolyása alá kerültek, a nemzeti öntudat, az önállóság és szabadság napja azonnal hanyatlani kezd. A valódi családi boldogságnak, az evangéliomi hithűségnek, a hazaszeretetnek kivánt veteményes kertet állítani a dunántuli ev. ref. egyházkerület is akkor, amidőn felsőbb leányiskola felállítását határozta el. Ezen nagy és nemes czélok érdekében hozták meg áldozataikat tehetségük szerint az intézet kisebb-nagyobb jóltevői, hozta meg különösen azon örökre áldott emlékezetű férfiú, aki, mint a Krisztus evangéliumának egyszerű szolgája, életében dicsekedése és büszkesége volt, halálában áldása és egyik erős fentartó oszlopa lesz a mi evangéliomi ref. egyházunknak, akinek hazaszeretete nemzedékeken keresztül fénylő példakép ragyog előttünk, mert a hazáért nemcsak tett, nemcsak áldozott, hanem a halálnál is nagyobbat szenvedett és mindaz, amit méltatlanul szenvedett, végetlen haza- és emberszeretetét megingatni nem volt képes. Szolgáljon is ezen intézet mindig ezen szent czéloknak, a családok boldogságának, az evangéliomi hithűségnek s édes magyar hazánk szeretetének, abból folyólag nagyságának és dicsőségének. Hogy ezen óhajtásunk beteljesedjék, első sorban ti reátok vár a nehéz feladat, ezen intézet tanítói, tanítónői, nevelői. A szülők, az egyház, a társadalom legdrágább kincseit, gyermekeit bizza kezetekre, hogy gondos, szakértő, lelkiismeretes, szülői szeretettel párosult vezetésiek alatt erősödjenek és nevekedjenek testileg, lelkileg. Vezessétek a gondjaitokra bizott növendékeket a vallásosság, az erény, a kötelességérzet, a műveltség, a szelídség és alázatosság utján. Vezessétek Jézushoz, a gyermekek barátjához, hogy az ő tanításából és példájából tanulják meg az Isten