Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

— 13 — törvénye iránti feltétlen engedelmességet, az embertársaik iránti végetlen, minden áldozatra kész szeretetet, minden rossz hajlandóságnak, könnyelműségnek, irigységnek, hiúságnak, nagyravágyásnak eltávoztatását. Miveljétek lelküket, hogy hasznos ismeretek szerzése által lehessenek hasznos tagjai a társadalomnak, szoktassátok szorgalomra, munkásságra, hogy maguk a munkát ne szégy éljék, mások munkáját pedig megbecsülni tudják, legyenek hálásak az emberiség jóltevöi iránt s megértsék, hogy nem a nagy igények, a mások felett külsőségekben felülemelkedni törekvés, a nagyzás és elbizakodottság adják meg a nőnek igaz értékét és szerzik meg neki az igaz boldogságot, a mások tiszteletét, hanem a kötelesség hű teljesítése, a léleknek nemessége, a mások iránti szolgálatkészség, a minden előítélettől ment emberszeretet és tettekben megnyilatkozó jóakarat. Ti pedig, kedves növendékei ezen uj tanintézetnek, igyekezzetek felhasználni azt a jó alkalmat, amit az egyház a» ti nevelő dajkátok és a nemes szivii jóltevők, azok között ezen intézetnek áldott emlékű alapitója, itt nektek nyújtanak lelki, szellemi, erkölcsi művelődésiek növelésére, hogy sem a ti szüléitek, sem a ti pártfogóitok ne csalatkozzanak meg azon édes reményükben, amelyet a ti jó igyekezetetekhez kötnek. Legyetek szorgalmasak, alázatosak, rendszeretők, lélekben buzgók, szófogadók, egymásnak igaz testvérei, hogy a jó Isten, aki megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint és megadja a lelkiismeretes munka jutalmát az ő végetlen kegyelméből, szemmel láthatólag dicsőítse meg az ő erejét a ti erőtlenségtekben. Ha ezen várakozásunk beteljesedik, dunántúli ev. ref. egyházkerületünknek ezen legújabb alkotása méltó büszkesége és dicsekedése leend és azon boldogító reményben, hogy Isten ezután is velünk lesz és megsegiti igyekezetünket, mutatjuk be mostani kezdetleges és szerény alakjában a nagyközönségnek, különösen pedig a magyar királyi közoktatási kormánynak, amelynek vezetője eddig is azzal mutatta meg intézetünk iránti jóakaratát, hogy annak szervezésénél, berendezésénél bölcs tanácsával, útbaigazításával bennünket támogatott s jelen ünnepélyünkre is szíves volt nagyérdemű vallás- és közoktatásügyi miniszter urunk ő nagyméltósága saját képviseletében a felsőbb leányiskolák országos felügyelőjét ezen ünnepélyre elküldeni, ezáltal ünnepélyünk fényét emelni, egyszersmind azon feladat nagy jelentőségét, amelynek