Református nőnevelő intézet, Pápa, 1901

I. Felavató- és ünnepi beszédek

- 11 teszi, annyi önfeláldozással járó kötelességteljesitésre, ha nem az Isten törvénye és a Jézus parancsolatai iránti kész engedelmesség. Mi az, ami a nőt, megőrzi, hogy ártatlan és tiszta maradjon szóban, tettben, sőt gondolatban is és ellene tudjon állani a világ sok csábításainak és kísértéseinek ? Nem más, mint a vallás, amely a jól nevelt nő szivébe kitörülhetetlenül beírta a keresztyénség ama felséges tanait, hogy a mi testünk a Szentlélek temploma és hogy a Mindenható Isten valamint maga tiszta szentség, ugy csak a tisztaságban és szentségben gyönyörködik. Mi az, ami a nőt gyenge szervezete mellett is erőssé, a szenvedések, bajok között, sőt a nyomorban is türelmessé, Istenben bizóvá teszi? A vallásos hit. Mi az, ami a nőt arra segiti, hogy azon köteles tisztelet és udvariassággal szemben, amelylyel a mivelt társadalomban körül van véve, legyőzzön sok oly emberi fogyatkozást és gyarlóságot, amely valódi értékét csökkentené ? A vallásos hit, amely távol tartja a szivtől a hiúságot, az irigységet, a kevélységet, a külső fény ér, pompa kedvelését, mert a vallásos érzésű nő előtt tiszteletben van az Isten igéjének amaz intése : „Az asszonyoknak ékességek ne legyen csak külső, mely vagyon hajuknak feltekerésekben, az aranynak viselésében vagy szép palástoknak öltözeteiben, hanem a szívben elrejtett ember, a szelid és csendes léleknek rothadatlanságában, mely az Isten előtt becsületes." (I. Pét. III. 3 — 4.) Es valamint a női szívnek legszebb ékessége a vallásos hit, amelyből fakadnak magasztos és bámulatraméltó erényei, éjien ugy a női sziv leghivatottabb a vallásos hit, abból folyólag az egyház iránti hűség és áldozatkészség nemes érzelmeinek ápolására is. Ha a női szívben meg van az erős vallásos érzés, amely naponként megnyilatkozik Isten nevének buzgó éneklésben, imádkozásban való dicsőitésébcn, az örömökért való hálaadásban, szenvedéseink, bajaink között az ő nagy nevének segítségül hívásában: átplántálódik ezen érzelem észrevétlenül a gyermekek kebelébe is és ott az anyai öröm- és fájdalomkönyek által öntözött talajban oly mély gyökeret ver, hogy nem képes azt onnét kiirtani, kitépni sem a csábítás, sem a világi érdek. Altalános tapasztalat, hogy amely eszmét, elvet a nők helyeselve pártfogásba vesznek, annak az eszmének, életnézetnek győzelme biztosítva van, mert az édes anya szivének, lelkének hatása uralkodik nemcsak a jelen, hanem a jövő nemzedéken is. Es ahol a kedvezőtlen viszonyok vagy az erőszak a férfi erejét megtörik, kezéből minden erélye és hősisége daczára is ki-