Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1928
5 Hiilél azt mondta: „Majszif vehajléch“ az első este egyet gyújtsanak és az utolsó estén nyolcat. Mi, az utódok valamennyien Hiilél isko'ájának útmutatása szerint előrehaladunk, fölfelé megyünk és minden este eggyel többet gyújtunk. Az ember világnézete szerint lehet pesszimista, vagy optimista. A pesszimisták félnek, kishitüek, sötét szemüvegen nézik a körülöttük történő eseményeket, mindig a legrosszabbra gondolnak, kevés a bizalmuk mindennel szemben, mindenki iránt. Az optimisták minden eseménynél és történésnél a fényes pontokat nézik, mindent rózsás színben látnak, hisznek, bizakodnak és remélnek a helyzet javulásában. Mindkét felfogás saját elgondolása szerint helyezkedik el a társadalomban és rendezi be életmódját. A Sámmáj és Hiilél közötti vitának is ez volt az alapja. Sámmájék látták a korszak ijesztő bukását, hogy fogy az olaj a korsóból és halványul a hithűség lángja. Nem hittek a javulásban, nem bíztak az ébredésben, de búsan néztek a komor, sötét jövőbe és féltek, hogy az a kis tűz is elalszik, amely még ott áporog, ott pislog a józaneszüek szivében, hogy a katasztrófa, a végpusztulás be fog következni. Ezért gyújtottak minden este kevesebb gyertyát, hogy a vallásos érzés, a hitért való lelkesedés, Izráel táborában az áldozatkészség fogyatkozásának veszedelmére figyelmeztessenek. Hiilél, nagy mesterünk nem veszíti el az emberben való hitét. Reméli, hogy az ember folyton emelkedni, tökéletesedni fog. Bizva-bizik, hogy napról-napra emelkedni fog a vallásos életmód világossága, növekedni fog fénye és dicsősége. Erős a hite, hogy az egyes korszakok, amelyekben a vallásosságot hanyatlani látjuk, csak átmenetiek, csökkenők, csak ideig-óráig tartóztatják fel a vallást diadalmi utján és egy ilyen csökkenés után kétszeres gyorsasággal törtet majd a vallásosság diadalszekere magasztos célja felé. Mi is Hiilél iskoláját követjük. Naponként egy lánggal többet gyújtunk, fölfelé törekszünk, hiszünk az emberek kijózanodásában, javulásában. A Sulchan Áruch szerint: „Koveszó én zokiik lahu ha a chanukalángok a megszabott időn belül elalusznak, nem kell újra meggyujtani, csupán akkor, ha oly helyre tették a mécsest, ahol előre számítani lehetett rá, hogy a szél elfujja. A gyermekeink szivében égő mécses, a hit elalvó félben van. A láng alig ég, alig
