Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1928

6

pislog, majd egészen elalszik. Sok esetben az ifjúság alig törődik már erkölccsel, vallással, gyakran egészen hátat fordít a vallásnak, hitehagyott lesz. A szülők szive fáj, sajog. Az anya sir, hogy nemcsak drága, kedves fiát, de még az elhalt szülőkért elmondandó imáját, az utód kaddisát is elvesztette. Szégyenli és resteli. A zsidó társadalom húzódozik tőle és sajnálkozással néz a kitért szülőire.

De felelős-e a szülő, ha ez a mécses a zsidó gyermek szivében elaludt? Lehet, hogy nem. Ha a szülő úgy nevelte gyermekét, hogy ismerje meg vallását, szeresse hitét, akkor — habár a gyermek rossz társaságba kerülve megtévedt és a helytelen világnézet hullámai elsodorták az ősi hittől — ezen esetben a szülő nem felelős gyermekei tettéért. De ha a nevelésnél történt a hiba, ha a szülő nem gondoskodott arról, hogy a gyermek megismerje, megértse a vallás nemes tanításait, odatette a mécsest, ahol a legcsekélyebb szellő, egy kis anyagi, vagy érzéki érdek a lángot elolthatja, akkor bizony a szülő felelős és a szülök bűnhődnek gyermekeik tetteiért.

A Királyok Könyvében olvasunk egy csodálatos történetet. Csodaszerü tájakra röpíti lelkünket ez az olvasmány. Oda ahol rejtelmes erők működnek, túl az emberi erőn. A szerető anyának meghalt egyetlen gyermeke. A szive fájdalmában remegő anya a prófétához küld: „Jer add vissza gyermekem életét!“ A próféta elküldi Gecházit, titkárát, botját kezébe adja, hogy tegye rá a gyermekre. De mivel ez nem használt, a próféta maga ment el és ráirányította szemeit a gyermek szemeire, ajkait a gyermek ajkaira illeszté, kezeit a gyermek kezeire helyezte, „vájochom beszúr liájeled“ és felmelegedett a gyermek teste, felocsúdott alvó életereje és a gyermek élt.

Rideg, sivár idők pusztaságába jutottunk. A zsidó ifjúságból kihalt az élet, a lélek, haldoklik a gyermek, kifogyott gyönge szivéből az olaj, kevés, nagyon kevés már benne a vallás lüktető ereje. Pedig a vallás tanításaiban van az élet, az embernek Istenhez való viszonya, az igazság, a mi belső világunk nagy ősöktől eredő életereje, benne van a sugár, amely az eszmék hitéhez vezet, benne van a nevelő hatalom, amely az erkölcs ösvényén kalauzol, de az ifjúság kihűlt, elhidegült, a zsidó gyermek halódik.