Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1928

2

Molochjának, megcsonkították, széjjeldarabolták, véres tagjait odadobták az áldozati oltárra. Lehet-e igy kedve egy nemzetnek ünnepelni? Nem maradt nekünk csak gyász, csak elvérzett hőseink halottasnapja.

A Makkabeusok győzelmének gyümölcsét sem soká élvezhette a zsidó nép, mert eljött Róma, a zsidóság Trianonjával. Országát elpusztították, városait lerombolták, szentélyét, büszkeségét, a bész hámmikdost meggyalázták, a népet rabszolgaságba vitték, széjjelszórták, megalázták mindenütt, rávarrták a sárgafoltot, amelyet a XX. század civilizációja se vett le rólunk. Micsoda értelme van hát ma, e sötét, zordon téli éjszakán az ünneplésnek, menórának, az ünnepi fény áradatának ?

Ha mégis ünnepelünk, jogosan ünnepelhetünk. Nem az akkori győzelmet, nem is annyira a Makkabeusokat ünnepeljük. Mi nem szobrot állítunk a győztes hősöknek, mert nekünk nem szabad a mi hőseink emlékét szoborban megörökíteni. Mi Istennek tulajdonítunk minden győzelmet, amint a próféta mondja: Jaj bechájil, velaj bekajách, ki im berüchi omár hásém cevóajsz“. Nem a hadsereg sokasága, vagy fegyveres felkészültsége hozza meg a győzelmet, hanem „berüchi“, a Mindenható akarata, az Ő szelleme. „Moszártó gibbajrim bejád chálósim“ Te adtad a túlerős ellenséget a gyöngék kezébe. A mi ünneplésünk mindössze a menóra világítása. Ezek a pislogó lángocskák azt suttogják nekünk, hogy csak egy kis korsó tiszta olaj maradt, amely csak egy estére lett volna elegendő és csoda történt, hogy 8 napon át égett.

A menóra a világosságot, a tórát, a hitet szimbolizálja. A sötétség a tudatlanságnak és az emberek tévelygésének, a világosság pedig a tudásnak, az erkölcsnek, a tisztalelküségnek a jelképe. „Nér lerágli devorechó veajr lineszivoszi“ mondja a zsoltárköltő. Az élet szövevényes útvesztőjében az isten igéje a világitó fáklya, amely útba igazit és a helyes irányt a lelkinyugalom felé megmutatja

Az ember szive a korsó, az olaj benne a hit és vallásosság. Ez adja nekünk a világitó anyagot, hogy életünk tartalmas, értékes legyen. De ennek az olajnak tisztának kell ám lennie. A zsidó ember szive fogékony és nagyon szívesen tölti meg azt a hit és az erkölcs színtiszta olajával, szereti hitét, templomát és intézményeit.