Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiúiskolája, Pápa, 1928

Két ünnepi beszéd.

Elmondta Gottlieb Sámuel főrabbi.

A pápai izr. polgári fiúiskola 1927. dec. 18-án tartott chanuka ünnepélyén.

Tisztelt ünneplő közönség!

A chanuka ünnepi hangulatát a zsoltárköltő imádságos ihletében gyökerező gondolatok, alaptónusát a hősök korának napjaiból kiáradó fénysugarak és a történelmi napok hőseinek lelkesítő, buzdító példái adják meg.

Győzelmi ünnep ez. A hős Chasmonidák, az oroszlán bátor- ságu Makkabeusok, Mattiszjohu és daliás fiai, a zsidó Leonidások, a legfényesebb győzelmet vívták ki a zsarnok görög-szyr nép fölött, amely sok százszoros túlerőben volt. Kivívták a szabadságot, lerázták Izraelről az idegen rabigát, kiűzték az ellenséget az országból, helyreállították a rendet és a vallás gyakorlatát. Ennek emlékére ünnepeljük mi a chanukát.

A zsidók története a legrégibb és legérdekesebbek közé tartozik. Eseményekben a leggazdagabb és több mint 3000 éves. Volt egy könyv, a böjtök könyve „Megillász Táánisz“, amelyben az emlékezésre méltó napok mind fel voltak tüntetve, hogy azokat kellő módon megünnepeljék. Később az öröm és gyásznapok any- nyira megszaporodtak, hogy mindnek betartásával minden napra, sőt talán órára, percre is jutott volna egy-egy ünnepély. De ki tud folyton ünnepelni? Ezt belátták bölcseink és megsemmisítették ezt a könyvet „bottlü megillász táánisz“ és csak a chanuka 8 napját nyilvánították kötelező emlékünnepnek.

De van-e okunk chanukát ünnepelni, mi értelme van a chanuka ünnepnek a mai korban? Igaz, egy ilyen fényes győzelem méltó arra, hogy minden évfordulóján megünnepeljük, ámde a győzelemnek ma már semmi nyoma sincsen. A világháborúban derék, hős katonáink sok, fényes győzelmet arattak, aminőkhöz hasonló kevés van a világtörténelemben, ezek is méltóak volnának a megünneplésre. De volna értelme az ünneplésnek most, Trianon után, midőn ellenségeink az önzés és kapzsiság bálványának állítottak oltárt és feláldozták rajta hazánkat a kapzsiság és önzés