Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1915

4 • Fiatalabb korában szenvedélyesen vadászott. Jól emlékszem fürge alakjára gyermekkoromból, amint augusztus közepétől kezdve estefelé nagy zsákmányával diadalmasan hazatért. Maga cipelte terhét, mert büszke volt sikereire. Sasszeme biztosra vette a repülő, mozgó célokat, büszkén emlegette vadászemlékeit öregkorában is.

Családi életében sok gyász, sorscsapás érte. 10 gyermeke közül hatot nevelt föl, ezek közül is kettőt életük virágjában ragadott el a halál. Mégse veszítette el reményét, fentartotta őt munkaszeretete és kötelességérzete.

1898 ban súlyosan megbetegedett és mivel hosszabb szabadsága alatt nem gyógyult meg, kénytelen volt tanári állásától megválni. Nyugalomba vonult, a vadászásnak is mindenkorra vége volt.

Alig állott helyre egészsége, néhai Schor Ármin igazgatónk fölkérésére a természetrajz tanítását vállalta el nálunk, melyet kitűnő sikerrel tanított 13 esztendeig. Gyakorlatból ismerte az állatvilágot, mint földbirtokos fia, az állatok és növények életét ifjú kora óta ismerte, természetrajzi ismereteinek hiányait vasszorgalmával könnyen pótolta. A kora hajnal őt már a könyvnél találta, mindig tanult, hogy tanítása sikeresebb legyen, rendesen elkészült előadására, lépést tartott a korral, a szemléltetésre nagy gondot fordított, a bemutatandó növények, ásványok beszerzésében páratlanul leleményes.

Nagyon szeretett tanítani. Fiatalos lelkesedéssel állított be naponként az iskolába reggeli nagy sétája után, melyről világért le nem mondott volna, hogy friss erővel lásson munkához.

Tiszta emberszeretete, előzékenysége, udvariassága, úri gondolkodása, finom modora, józan életmódja, páratlan szerénysége, salakmentes jelleme nagy hatással volt miránk, társaira, aminthogy nagy tudása és előadóképessége, szorgalma és pontossága a tanulók szeretetét biztosították számára.

Nem a mai anyagias, önző világból való, ittrekedt alakja volt ő a régi, sokat dicsért kornak, melynek derült jókedvét is megőrizte utolsó leheletéig.

Otthonában vendégszerető, magára a legtakarékosabb, talán fukar, a szegény iránt bőkezű, adakozásnál gavallér, családjára szívesen áldozza utolsó garasát. Kartársait nagyon szereti, a hozzá ragaszkodókat megbecsüli. Hálás, ha jó emberei felkeresik, nagyon bántja a mellőzés, fáj neki, ha elfeledik, érzi, hogy ő ezt meg nem érdemelte. Mert ő szerette az embereket, szívesen segítette a tehetetleneket, cserébe mindenkitől csak egy kis viszontszeretetet, ragaszkodást vár és remél a maga számára.