Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1915
5 Amidőn 1914 tavaszán megbetegedett, fájó szívvel mondott le a tanításról. Alig volt már jártányi ereje, mégis feljön az iskolába, hogy még egyszer megnézegesse, sorra vegye szertárának tárgyait, melyeket annyi gonddal, szeretettel gyűjtögetett, rendezgetett számunkra. Hosszú betegsége alatt maga rendezte el temetésének minden részletét. Megható gyöngédséggel akarja távol tartani feleségétől az államhoz benyújtandó nyugdíjkérelem szerkesztését is. Leírásra készen kidolgozza pontosan a folyamodványt — ceruzával írva — mert egykor erős keze már nem bírja a tollat vezetni. A temetési szertartás végzésére volt kedves tanítványát, Pon- grácz József theologiai tanárt is maga kérte meg, hogy özvegyének semmire se legyen gondja. 1915 november 1-én, halottak napján kiséltük örök nyugvóhelyére, az alsóvárosi temetőbe. A ref. főgimnázium és az izr. polgári fiúiskola tanulóifjúsága, a helybeli intézetek tanári testületéi, tanítványainak és tisztelőinek serege kisérték utolsó útján, akikhez a temetőbe zarándokló óriási néptömeg önként csatlakozott. A gyászháznál Pongrácz József ref. theologiai tanár, a temetőben Sarudy György ref. főgimnáziumi tanár és e sorok Írója búcsúztatták. Őszinte tiszteletünk jeléül ravatalára koszorút helyeztünk és gyászjelentést adtunk ki. Mi, akik öreg korában 12 évig vele együtt dolgoztunk az ifjúság nevelésén, büszkeséggel valljuk őt a miénknek, mert nemcsak tiszteltük, de csodáltuk munkakedvéért, törekvéséért és ritka rendszeretetéért bámultuk is őt. Tiszta emberszeretet, lobogó lelkesedés vezérelte munkájában, pontosságával és kötelességtudásával követésre méltó példát adott. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni! Blau Henrik.
