Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1914

5

vissza hozzánk április 18.-án, hogy folytathassa nélkülözhetetlen munkásságát az iskolában.

A január-április havi tanítás rendkívüli munkával sújtott bennünket. A nehézségeket képtelenek lettünk volna leküzdeni, ha elemi iskolánk derék tantestülete készséggel nem vállalja a megerőltető helyettesítéseket. Különösen Buxbanm Lipót kartársunkat illeti elismerés, mert majdnem naponként reggel 8-tól 12-ig a polgári, délután 1-től 5 ig az elemi iskolában lelkesen tanította a különböző osztályokban rábízott tárgyakat.

Fokozta a kellemetlenségeket a jó előre sejtett újabb átköltözés réme. Közeledett a husvét és a rendelkezésünkre bocsátott laskasütőház épületét és ezzel már megszokott helyünket február 15.-én a laskasütés miatt el kellett hagynunk. Szerencsénkre a Rákóczi-utcában ez időtájt vált lakatlanná egy újonnan épült elég tágas helyiség, amely egy darabig már katonai célokat is szolgált és amelyet új tulajdonosától 6 hétre kibéreltünk.

A hurcolkodás ellenére egy napig se szünetelt a tanítás. Az előre megtisztított szobákba az esti órákban átvitettüle iskolapadjainkat és másnap az új helyiségben, új lelkesedéssel és buzgó- sággal folytattuk munkánkat.

Ezen ideiglenes helyen ért bennünket Mihalik Sándor, miniszteri szakfelügyelő úr látogatása, aki mindegyik osztályban meghallgatta a tanítást, felelésre szólította a tanítványokat, átvizsgálta az Írásbeli dolgozatokat és teljes megelégedésének adott kifejezést.

Ez annál kitüntetőbb volt ránk nézve, mert megnyugtatásunkra igazolta, hogy a nehéz viszonyok között kifejtett, fokozott munkásságunk sikere nem maradt a nyugalmasabb idők eredménye mögött.

Mindamellett nem bizakodtunk el, mert tudtuk, hogy csak megfeszített munka árán érhetjük el a kitűzött célt, hogy a kiszabott anyagot egész teljességben feldolgozhassuk, mert mindig készen kellett állnunk valamely új, váratlan zavarra, mely tanításunkat érheti.

Óvatosságunk nem volt fölösleges. Nagy Sándor óraadó tanárunk megbetegedett és súlyos operációt végeztek rajta Budapesten, mely szerencsésen sikerült, de mivel mégis néhány hétig ágyhoz volt kötve, az ő óráiról is gondoskodnunk kellett. De megacélosodott akaratunk és legyőztünk minden nehézséget. Nagy Sándor kartárs még félig betegen átvette újból óráit; de alig nyugodtunk meg, a gyógyulóban levő tanárt behívták katonai szolgálatra Losoncra, ahonnan azonban 4 hét múlva, mint beteget ideiglenesen szabadságolták és hazabocsátották.