Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1913

16

I. A keresztes skáláknál, az előjelzés sorrendje szerint, a legutolsó kereszt fölötti hangon van az alaphang, azaz a skála dó ja. Ha tehát 4 kereszt: fisz-cisz-gisz-disz előjelzés van, a disz után következő A-hang a skála alaphangja. Ha fisz cisz-gisz az előjelzés, akkor a gisz hangot, követő A lesz az alaphang, az illető skála do-ja. Ezt a tanuló egyszersmindenkorra megjegyzi magának.

II. A b előjelzést! skálánál csak azt véssük a tanuló emlékezetébe, hogy az egy ^-jelzésű skálánál az F vonalán van az alaphang. Ha több b előjelzés van, a jelzés sorrendje szerint az utolsó- előtti b vonalán van az alaphang. Pl. 3-b: b-esz-asz előjelzésnél az Esz vonalán, 5-b: azaz b-esz-asz-desz-gesz előjelzésnél a Desz vonalán van a do, az alaphang.

Összesen tehát a: C D E F G A H-bóI, mint alapból kiindulva kell a: do re mi ta szol la szi do intervalljait gyakoroltatni, mert a mondottakból kitűnik, hogy ezen hét gyakorlat teljesen képesíti a tanulót az összes hangnemek pontos eléneklésére.

Mig tehát az abszolút módszer alkalmazásánál 30 különböző hangnemet kell tanítanunk, amelyek mindegyikénél az intervallok elnevezése változik, addig ezen szolmizálási mód mellett egyetlenegy elnevezéssel, hét szemgyakorlattal sokkal gyorsabban is, de biztosabban is célt érünk. Csak ne hajszoljuk a tanulókat gyors egymásutánban egyik hangnemből a másikra. Mig a D és Desz dur és ezzel együtt a h és b-moll, mint egyazon vonalból kiinduló skála helyzeteit be nem gyakoroltuk alaposan, az első vonalból kiinduló E és Esz dür, c és cisz-moll hangnemek begyakorlásával várjunk. így haladva a tehetségesebb tanulók már 2—3 skála ismertetése és gyakorlása után jelentkezni fognak, hogy ők otthon saját erejükből megpróbálkoztak egy még nem is gyakorolt hangnemben énekelni és sikerült nekik.

Még sok érvet hozhatnék fel ezen szolmizálási módszer mellett, de csak a legfontosabbakat akarom említeni.

Amire az abszolút módszer alkalmazásánál gondolni sem lehet, t. i. az énekelt dal hangjegyekkel való leírására, a szolmizáló módszer alkalmazásával fényesen sikerül a dallamok lejegyzése is, amit most még, száz zenével foglalkozó közül, alig öt tud végrehajtani. Ezt nemcsak saját tapasztalatomból tudom, ez annyira köztudomású, hogy bizonyítanom nem is szükséges.

Pedig az énektanítás egyik legfontosabb feladata ez volna. Hány népdal, nép-ének várja még a feljegyzést szerte az országban, amelyek a zenei ismeretek hiánya miatt talán örökre elkal