Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1912
A fogalmazás tanításáról. A polgári iskola nem azoknak a tehetségtelen és rest tanulóknak az asyluma, kik a klasszikus nyelvek nehézségeivel a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnak megbirkózni, vagy az ott alkalmazott szigorúbb mértéket szellemi erejük, vagy akaratuk fogyatékossága miatt nem tudják megütni: hanem azon praktikus gondolkodású szülők gyermekeinek nevelőintézete, kik fiaikat ipari, kereskedelmi, vagy földmivelő életpályákra szánják és belátják, hogy e foglalkozási ágak terén az ifjú a győzelem nagyobb reményével indul az élet harcába, ha a harcos tökéletesebb, modernebb fegyverekkel — az elemi iskola által nyújtható tágabb körű és szakszerűbb ismeretekkel — van ellátva. A polgári fiúiskola tehát eredetileg a productiv valódi társadalom- és államfentartó osztályoknak nevelő iskolája; feladata, hogy növendékeit a lehető legrövidebb idő alatt rationalis módon feltételeit nyújtsa azon lehetőségnek, hogy növendékeiből majdan müveit és ügyes iparosok, kereskedők és földmivelők válhassanak. Iskolánk e céljának csak abban az esetben felelhet meg, ha az életben szükséges ismereteket közli. Az életben csak az boldogulhat, aki a kereskedelem, az ipar és földmivelés terén minden nap, minden órában, minden percben előforduló ügyleteket szóban és írásban pontosan le tudja bonyolítani, aki a kereslet és kínálat tárgyát tevő dolgok és munka akármilyen mennyiségét számbelileg helyesen tudja értékelni. A kereskedő, iparos és földmivelő gyakran fontos vagyoni érdeket, sokszor helyzetéhez mérve óriási összegeket tesz kockára, ha levelei, vagy más fogalmazványai nem eléggé szabatosak. Azonkívül gyakran fontos anyagi érdekeink csorbát szenvedhetnek, minden lépten-nyomon megkárosodhatunk és még a tanú-
