Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1909
— 8 — élóje. Mi ősrégi idők óta azt tanitjuk, a mit a legkiválóbb pedagógusok most kivannak s úgy tanitjuk, a hogyan ők kivánják. S mindehhez járul még a szentirás révén egy olyan nyelvnek a megismerése, még pedig a legközvetlenebb módon, a mely nyelven a költészet legszebb virágai láttak napvilágot, azé a költészeté, mely a legalkalmasabb a vallásos érzés megerősítésére, mert igaz érzéseket plántál át a szivekbe, olyan érzéseket, melyek gyökeret hagynak maguk után s a metyek mindig megtudnak szólalni, valahányszor pusztulás fenyegeti őket, s azt a szivet, mely egj’kor megnjdlt előttük a megelégedettség boldogságával tudtak betölteni. A zsidó valláserkölcsi nevelés napjainkban ugyancsak nem mutat fel fényes eredményeket. Azok az okok, melyeket fentebb felsoroltunk, mind meg vannak, de ezeknél még sokkalta erősebb ok a szentirásnak s általában a héber nyelvnek teljes elhanyagolása. Az iskoláknak a legkeményebb küzdelmet kell fotytat- niok a szülők hihetetlenül nagy közömbössége ellen, s az iskolában a kemény küzdelem egyúttal kemény munkát jelent. A zsidó vallásos érzésnek ezt az ős kútforrását betömni igyekeznek egyesek, sőt mondható sokan, akár tudatosan, akár öntudatlanul. Ott tartunk már, hogy egész vidékek zsidósága hitéhez hü zsidóságnak tartja magát, mert a vallásos szertartásokat, a külső formákat betartják, ámbár ezeknek a szertartásoknak a lényegét nem ismerik. Az ősöktől öröklött tant sajnálatos csőd elé viszik, a vallásos érzés meggyőződés híjával szűkölködik, a tudatlan álszenteskedés mindinkább tért hódit s hihetetlen szemérmetlenséggel türelmetlenkedik. A szertartásoknak a szentirás ismerete nélkül való elvetése viszont vérig sértő cinismust támaszt; Tiszta életű aggastyánokat még dadogni is alig biró gyermekek nyelv- öltögetéssel csúfolnak meg s az' ősi hagyomány csak tűrhetetlen ballaszt, mely elzárja a boldogulás útját. Egyesek a leghallatlanabb üzérkedést viszik végbe a vallásosság cégére alatt s ez a hitványság talán még a zsidó lelkipásztorok táborát sem kíméli meg. Szomorú képet s még szomorúbb perspectivát nyújt a zsidó valláserkölcsi nevelés. Imerjlik a szomorú állapot okát ismerjük a segítség eszközét s mégis alig bírunk segíteni. Egyes nzsidó mozgalmak hatalmas összegeket tudnak előteremteni a y omor enyhítésére s a nyomor mégis sokkalta nagyobb, mint
