Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1909

béri kultúra ismerete s egyúttal az a munka, melyet az iskola végez, nem lehet teljes, ha a hittan tanítását száműzik az iskolából. Zsidó szempontból százszorosán igaz ez. Hogy miért, azt egyik helgolandi levelében néhány markáns vonással gyönyörűen fejti ki Heine, a kiről pedig még a legrajongóbb hive sem állíthatja, hogy a positiv vallást lelki szükségletnek tartaná. Nem a szavait, hanem a gondolatmenetét tolmácsolom. Milyen könyv ez! — mondja a bibliáról. Olyan nagy, olyan bő terjedelmű, mint maga a világ. A teremtés mélységeiben gyökerezik, de fehér a mennyek kék titokzatosságáig ... A felkelő Nap, a lenyugvó Nap, Ígéret s annak teljesítése, születés és halál, az emberiség egész tragédiája, mind benne van ebben a könyvben ... A könyvek könyve a biblia. A frigyláda, az arany edények és Salamon minden kincsének elvesztése semmiség a bibliának, ennek az elpusztíthatatlan kincsnek megmentéséhez képest.

A zsidó iskola már ősrégi idők óta küzd mindeme hibák ellen. Nem beszélek azokról a letűnt időkről, mikor az irás szava szerint éjjel-nappal a „tan“ foglalkoztatta az elméket, mikor minden nemzedék csak arról gondoskodott, hogy a „tan“ teljes épségben maradjon a következő nemzedékre, de később is, mikor a zsidó iskolák kaput nyitottak a világi tudományoknak, a szentirásban való elmélyedés maradt a tanitás középpontja s még csak a közel múltban is igen sok időt fordítottak erre a szent munkára, anélkül, hogy a szentirásnak ez a kiváltságos helyzete káros hatással lett volna a világi tudományok elterjedésére. Mert zsidó tudós, ha későbbi életkörülményei bármennyire el is vonták a szentirással való foglalkozástól, sohasem panaszkodott még arról, hogy életének egy részét annak a tudománynak megszerzésére fordította, melyet azután nem tudott apró pénzre felváltani. S ennek oka bizonyára az, hogy a zsidó vallástanitás anyaga kizárólag a biblia volt, melynek színes világába olyan könnyen beleéli magát a gyermek s a melyben még a legelvontabb er- kölcstani igazságokat is olyan formában találja meg, mely jelenét nem teszi sivárrá és egyúttal a legtermészetesebb alapot nyújtja jövője kifejlődéséhez. A biblia mellett sohasem volt szükség külön erkölcstanra, az erkölcstani elveket mégis megtanult* s meg is tanulhatja a gyermek azokból a ragyogó példákból, azokból a ragyogó tettekből, melyek a szentirás lapjain tárulnak