Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1909

— 5 —

a valláserkölcsi nevelés érdekében megindult — egj'elöre szervezetlen— mozgalom a hittant kívánja a tanítás középpontjába állítani s ha egyúttal számításba vesszük, hogy a tantervek a hittan számára heti két órát szabnak meg, molybői rendszerint -annyi elmarad, hogy végeredményben s a legkedvezőbb esetben ezt a két órát csak másfél órának tekinthetjük, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a hittantanitásnak és a valláserkölcsi nevelésnek nem lehet meg a kívánt eredménye. Itt mindjárt megemlíthetjük azt is, hogy az országnak igen sok tanintézetében a hittan tanítása összevont; két, sokszor négy osztály tanúi egyszerre s a hittan tanításának díjazása oly csekély, hogy ez a körülmény a hitoktató legjobb akarata mellett is visszahat a tanítás egész eredményére. .

Igen helyesen jegyzi meg Theobald Ziegler, hogy az ered; ménytelenség egyik oka magában a tanítás anyagában rejlik s ez a megjegyzés annál jobban figyelmet érdemel, mert a német viszonyokra vonatkozik, ahol a hittani anyag kiszabása sokkal fontosabb s nem is annyira ötletszerű mint nálunk. Teljes mértékben osztom az erkölcstanra vonatkozó felfogását, melyről általános pedagógiájában a következőket mondja: „Minden erkölcsös cselekedet rugója az érzés; seutentiák, fogalmak, tanok, •parancsok az ilyen rugókat nem pótolhatják. — Az erkölcsi világnézet feltétlenül szükséges, de az csak erkölcsös élet eredménye lehet, azt gyermekekkel nem közölhetjük, arra csak egy «gesz élet folyamán tehetünk szert. Az erkölcstan tudomány, az erkölcsösség élet s kezdetben legalább ezen a téren sokkal fontosabb a tett, mint a SZÓ. Az egész hittantamtásban igen sok az elvont elem, mely a gyermek jövőjének feláldozza a gyermek jelenét. Ha a hittani órán a gyermek unatkozik, nem mindig a gyermek a hibás, nem is a tanító, hanem az anjag, melyet nem vizsgáltak meg s a melyet nem rostáltak meg a gyermeki lélek törvényeinek világánál. Franciaországban a positiv vallásoktól független (!?) erkölcstan tanítása pótolja az iskolák hittani tanítását s a tanítónak — Ziegler szerint — olyan '„vallástant“ kell tanítania, amely még nincs meg s amelyet még előbb ki kell találni. Akár mennyire igyekezzenek is ezt az állapotot a haladás eredményének feltüntetni, csak unalmas szócsópelés marad s ha >a gyermek unatkozik, ha a gyermek nem is tehet egyebet az