Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1909

Néhány szó a valláserkölcsi nevelésről.

Alig vau közoktatásügyünknek olyan kérdése, melyhez utóbbi időben annyit szóltak volna, mint a valláserkölcsi neveléshez. A kérdésnek, jobban mondva az egész ügynek napirenden való tartása magából a minisztériumból indult ki s azóta minden valamire való pedagógus pedagógiai folyóiratokban, külön könyvekben és iskolai értesítőkben kifejezést adott már akár kialakult, akár még csak az erjedés stádiumában levő eszméinek. Az elméleti pedagógiának nem vagyok barátja, az úgynevezett eszmetermelés sem kenyerem, hosszú tanügyi pályámon a tanitás és .nevelés terén felmerülő minden kérdést mindenkor az élettel igyekeztem a legszorosabb kapcsolatba hozni s mint a zsidó felekezeti tanügy szerény napszámosa ehhez a kérdéshez zsidó szempontból fűzöm észrevételeimet. Hogy miért teszem ezt úgyszólván kapuzárás után, annak oka abban a különös körülményben keresendő, hogy érdekes és érdemes volt megfigyelni, miként jutnak egyes igen kiváló pedagógusok lényegileg ugyanolyan megállapodásokra, melyek a zsidó iskolák életében már évszázadok óta kikristályosodott vezérgondolatok.

Theobald Ziegler, akinek nevével már a múlt tanév végén is találkozott e helyen a szives olvasó, a nevelés céljának megállapításánál felveti azt a dolog mélyére ható kérdést, hogyr a nevelés céljának kitűzésénél a gyermek jelenére vagy jövőjére legyünk-e figyelemmel s kimutatja, hogy minden hiba, minden természetellenes állapot onnan származik, hogy egyes domináló pedagógiai hitvallások vagy tisztán a gyermek jelenét, vagy tisztán a gyermek jövőjét tartják szem előtt, holott a jelen és jövő harmonikus egybekapcsolása lehet csak igazán irányadó. Ez az elv húzódik végig az alábbi fejtegetéseken is.

1'

1*