Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1908
4 — az ő nagy tudásuk, az ő nagy nevük tekintélye megerősített abban a. hitben, hogy nem helytelen irányban végeztem vizsgálódásaimat.. Bizonyára sokan lesznek tisztelt olvasóim között, — ha ugyan egyáltalán sokan lesznek ilyenek —, akik szinte magától értetődőnek tartják majd a mondani valómat, de épen a paedagogiában elengedhetetlennek tartom ezt a látszatot, mely ne’m csal, hanem a valót tükrözi vissza. A magyar nyelv tanításának kérdése minden iskolában már csak nemzeti szempontból is első rendii kérdés. A polgári iskolában pedig legeslegelsö kérdés. A nemzeti nyelvnek ismerete illeszti bele az egyént a nemzet szellemi életébe, a nemzeti nyelv és minden, ami hozzá fűződik és a nemzeti irodalom, a legigazabb képe a nemzet szellemének. A polgári iskola igényei nem túlságosan nagyok. Az a képzettség, melyet a polgári iskola nyújt, megvallhatjuk, szerény, hiszen nem a tudományos pályákra kószit elő, de épen ezért a nemzeti nyelv oktatásának intenzívnek kell lennie, hogy az a polgári osztály, melyet a polgári iskola nevel, méltán illeszkedhessék bele a nemzet szellemi életébe. Minden idő, amit a nemzeti nyelv oktatására fordítunk, kevés, tehát ezt a kevés időt lehetőség szerint ki kell aknáznunk, a megtanítandó anyagot a lehető leghelyesebben kell megválasztani az élet s nem a doctrinär álmodozók kívánalmaihoz képest. I. Hogyan oldja meg a polgári fiúiskola jelenleg a magyar nyelv tanításának kérdését? Az I. és II. osztályban végig megyünk az egész grammatikán s grammatikai példákat oldunk meg; a III. osztályban ismét végig megyünk az egész grammatikán s az Írásbeli dolgozatok keretén belül az olvasmányok tartalmát mondjuk el; a IV. osztályban stilisztikát, verstant s polgári ügyiratokat tanítunk; az V. osztályban poétikát, rhetorikát, a VI. osztályban irodalomtörténetet s ezenfelül készíttetünk a növendékekkel többó-kevésbbé önálló dolgozatokat. S mit érünk el a legjobb esetben? Azt, hogy növendékeink még a legfelső fokon is küzdenek a helyesírással,, hogy a költészetet a szó igaz értelmében élvezni nem tudják, s- hogy az irodalmat magát csak igen kevéssé ismerik. Ha egészen őszinték akarunk lenni, ezt meg kell vallanunk s még az sem
