Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1908
— 5 — •szolgál mentségünkre, hogy jóval többet a nagy apparátussal •dolgozó középiskola som nyújt. Mert igen keveset, vagy jobban mondva épen semmit sem lendít a mi ügyünkön az a tünet, hogy az érettségi dolgozatokban a helyesírási szarvashibák épen nem ritkák, s hogy ezek a dolgozatok sem tanúskodnak, legalább nagy általánosságban, valami különös stilművészetről. S most lássuk, hogy mivé lesz magyar nyelvi oktatásunk, ha izeire szedjük? Miért is üzzük olyan szenvedélyesen a magyar grammati- zálást? Ugy-e bár nyilván azért, hogy ha beszélünk és írunk, tudatosan használjuk a nyelvet s hibátlanul? Ezért azután sok olyasmit tanítunk, amit a növendék ismeretesnek tart, pedig nem ismer, csak öntudatlanul is helyesen alkalmaz. Azzal, hogy tanítványunk azt, amit ilyen körülmények között tanítunk, felea- ' legesnek, unalmasnak tartja, nem törődünk, mert ezt a felfogást a növendék kényelmi szempontjából származtatjuk. Mi alig merünk arra gondolni, hogy ez másként is lehetne s különös érzés fog el bennünket, mikor a strassburgi egyetem említett tanárának ilyen visszaemlékezését olvassuk : „Még most is borzalom fog el, ha arra az unalomra gondolok, mely a német nyelvtani órákon tanuló koromban erőt vett rajtam; minden tantárgy közül ez volt az egyetlen, mely lelkemnek bizonyos belső ellenállására talált.“ S ezt komoly tudós mondja, aki középiskolai tanár korában philologiával foglalkozott. Gondolkodóba esünk s logikánk, melynek fegyvereit a grammatizálás védelmében erőseknek hittük, ingadozni kezd, vagy pedig az ellenkező irányban indul megerősödésnek. Eszünkbe jut ilyenkor az is, hogy. milyen változáson m^gy keresztül egy-egy grammatikai kézikönyv az idők folyamán. Ki nem emlékezik a Szinnyei-fóle rendszeres magyar nyelvtan ősrégi alakjára, amely nagy terjedelmével s megszámlálhatatlanul sok apró betűivel megremegtette még a jobb deák szivét is ? Milyen karcsú kis könyvecske lett belőle és még sem akad senki, aki a tanítás érdekében visszasírná azt, amit a szerző el-elhagyott belőle. Ehhez járul még a modern nyelvek tanításában mindinkább megizmosodó törekvés a direct-módszer érdekében Hadat üzennek a grammatikának mindenütt s csak épen az anyanyelv tanításában volna szükség a végnélkül való grammatizálásra ? Arait Ziegler e tekintetben ajánl, igen radikális
