Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1908

— 10

olyan önállósághoz szokik, mely az életben megbecsülhetetlen kinccsel ér tel. A polgári iskolának, ennek a gyakorlati életpályákra előkészítő intézménynek ezt a körülményt nagyon meg kell szívlelni. Az intéző hatalmaknak nemcsak papiroson kell elrendelniük, hogy a polgári iskola ebben az irányban minden lehetőt elkövessen, de a tanterv alkalmas megváltoztatásával erre módot is kell nyújtania. Ha valamikor megváltozik a tanterv, ne- az utolsó pillanatban összeütött munka legyen az, hanem álljanak össze a legjobbak és ebben a kérdésben a legmélyebbre ható megfontolás után döntsenek. Mert igen könnyű rendeleti utón tanterveket életbe léptetni, de nehéz dolog a tantervet megvalósítani s ha még ez a munka kárba is vész, ha ennek a munkának nem látják elégséges hasznát azok, akikért végezzük, hasztalan nyugodt a lelkiismeretünk.

Már magát a helyesírás tanítását be lehet úgy rendezni, hogy a növendék füle a gondolatok szabatos kifejezéséhez szokjék s a helyesírás tanításán belül a stilus-tanitás kezdete, az inter- punkciók helyes megválasztásához való szoktatás. Csak a pontos- vesszőt említem; aki azt hetyesen tudja alkalmazni, már elég szép jártasságot tanúsít a stilizálásban is.

Valamint a költészet legkezdetlegesebb termékei epikai természetűek, éjj úgy a stilustanitás alsó fokán ismert anyag reprodukálásával kell beérnünk. Egy későbbi fokozat a ievélirá» s őszintén szólva, a polgári iskolai stilus-tanitás elérte célját, ha a növendék levelet tud Írni. Különös öröm fogott el, mikor ezt a gondolatot, mely már régóta kialakult lelkemben, Zieglernél is felleltem „Manapság, úgy mond, a levélírást a legtöbb iskolában elhanyagolják . . . pedig nem volna szabad a tanulónak az iskolát elhagynia a nélkül, hogy egy egyszerű levelet helyesen meg ne tudna írni?!“ Nincs az a műfaj, melyben a közvetlenségre olyan tág tér nyílnék, mint éppen a levélben. Mindenről lehet benne szó, s maga a forma mintegy kényszeríti a levélirót arra, hogy írásában az egyénisége tükröződjék vissza. Még az idegen nyelvek tanításánál is örvendünk annak, ha növendékünk annyira viszi, hogy a legegyszerűbb levélkét megtudja Írni, mert érezzük, hogy ekkor már a maga lábán kezd járni. Ezen felül pedig éppen ez a forma az, melytől legkevésbbé riad vissza a növendék. Érez magában annyi önbizalmat, hogy egy levelet meg tud Írni