Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1907
— 3 A) POLGÁRI FIÚISKOLA. A természettana polgári fiúiskolában. A magyar közoktatásügynek mindenképen mostoha gyermeke a polgári fiúiskola. Midőn ezt állítom, nem azok az inten- ■oiók lebegnek lelki szemeim előtt, melyek a legfelső tanügyi hatóságot ennek az intézménynek megteremtésénél vezették, hanem a meglevő visszonyok, melyek eléggé szomorú képet nyújtanak arról, hogy ezek a nemes intenciók mikópen valósultak meg a gyakorlatban. Mert nagyon könnyű eszméket termelni, eszméket papírra vetni, nagyon könnyű rendeletbe foglalni, hogy az igének minden áron testet kell öltenie, de felette nehéz az •előre nem látott természetes és természetellenes akadályokkal megküzdeni. Többször kifejtettük már e helyen, hogy mityen lehetetlenségeket, követel a polgári fiúiskolái tanterv, többször kifejtettük, hogy még a jogos kívánságok kielégítése is milyen nehézséggel jár, beszéltünk már nagy általánosságban, rátértünk egyes részletkérdésekre is, de ezen a téren még mindig akad mondani valónk. Ez alkalommal a természettan tanításával kívánunk foglalkozni. Egyes konkrét kérdésekre akarunk legjobb meggyőződésünk szerint megfelelni. Nem emelkedünk magasabb régiókba, nem az íróasztal és kalamáris kicsiny, sokszor kicsinyes világából merítjük a feleletet, hanem mindenben a tapasztalásra támaszkodunk, mely sokszor keserves, de mindig igaz. Ezek a konkrét kérdések pedig a következők: 1. Elérhető a tantervben kitűzött cél s ha nem, mennyiben érhető el? 2. Kimeritendö-e a négyosztályos polgári fiúiskolák IV. osztályúban a természettan egész anyaga: 3. Nyújt-e a jelenlegi tanítóképzés elég alapot a fizika eredményes tanítására? 4. A való viszonyokhoz alkalmazkodnak-e természettani kézikönyveinek ? 1
