Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1906

rozatoknak, nehéz volna felsorolni, itt inkább avval akarunk foglalkozni, hogy minő vonatkozásban vannak és lehetnek a polgári fiúiskolával.

A tanév végén — azt hiszem, minden iskolában —egy különös járvány lép fel, melynek becsületes neve, ha ugyan a „becsületes“ jelző megilleti, kalkuluskoldulás. Megjelennek az iskolákban olyan urak és hölgyek, akiket az egész tanév folyamán nem lát az ember s kezdenek érdeklődni gyermekeik sorsa felől. Az érdeklődés csak ürügy, mert nagyon jól tudják, hogy azok, akiknek érdekében fáradnak, a bukás szóién állanak, vagy legtöbb esetben az igazság törvényéi értelmében meg sem menthetők. Nem kérnek sokat, csak annyit, hogy a gyermekük meg ne bukjék. A férfiak szaváu vógigrezeg a legőszintébb atyai fájdalom érzése, a nők szemében a legszebb drágagyöngy, az anyai könny is jelentkezik. Semmi tettetés, a szülök legigazabb szenvedése ez, melynek láttára a tanárban, ha szive van s ha saját szülőire, vagy saját gyermekeire gondol, fel kell ébrednie a részvétnek, a szánalomnak. Könnyen érthető annak a müeg}Tetemi tanárnak a mondása, aki érettségi vizsgálatokon csak azért nem vállal elnökséget, mert — úgymond — nem akarja büntetni a szülőket gyermekeik bűneiért. A szülő hivatkozik mindenre, arra is, hogy a tanár nemcsak tanár, hanem ember is, akinek be kell látnia, hogy mekkora csapás a szülőre, ha gyermeke egy évet veszít s mekkora fájdalom, ha a szünidő, melyet még a rideg paragrafusok is üdülésro szánnak, elvesz arra a szegény gyermekre nézve. Vaunak, akik még a gyakorlati paedagogia berkeibe is bemerészkednek s meggyőződéssel állítják, hogy a tudomány mit sem veszít, ha a gyermekük egyik vagy másik tárgyban nem olyan nagyon tökéletes, hogy abból a gyermekből még igen derék férfiú válhatik, ha nem beszél úgy latinul, mint Cicero s ha nem tud annyit a mathematikából, mint a tauárja.

Ez a kép a gyakorlati paedagogia mélységeiről való s Gorkij tollára méltó, aki „Éjjeli menedékhelyében olyan megrázó képeket nyújt az élet mélységeiről. Mert a gyakorlati paedagogia maga az élet. S ha leszállunk a mélységbe, ha ennek a járványnak a csiráit keressük, arra a megdöbbentő igazságra jutunk, hogy a magyar szülő nem azért tömi meg a