Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1906
- 6 — középiskolákat gyermekeivel, liogy azok ott tudásra tegyenek szert, hanem, hogy minél előbb kenyérhez jussanak, de avval, hogy ezt a kenyeret, metyet a szóval annyira imádott haza njújt nekik, megérdemlik-e, megszolgálják-e, vajmi keveset törődnek. Minden bajnak, minden szenvedésnek az a kegyetlen, a nevetséges- ségig pedáns tanár az oka. Ilyen méreggel szaturálják a közvéleményt s ebben az átkos munkában még segédkezet nyújtanak az olyan lapok, melyeket nem tollal, hanem revolverrel Írnak. Sajnos, de meg kell mondani, hogy 100 bukott tanuló szülői között alig akad kettő, aki avval a tudattal ismételtet! meg gyermekével a középiskola valamelyik osztályát, hogy az ott esetleg tudásban megerősödjék, alig akad kettő, aki azért veszi ki gyermekét a középiskolából, hogy a fejlődő magyar iparnak, vagy kereskedelemnek derék munkást neveljen belőle. Ismerek olyan anyát, akinek havonként nincs több jövedelme, mint 50 korona s nincs más vagyona, mint két teljesen tehetségtelen gyermeke s aki — — megborzad még attól a gondolattól is, hogy gyermekéből iparost, vagy kereskedőt neveljen. Hiszen a párdu- cos ősök, akik nincsenek, megfordulnának sírjaikban. Ezt a végtelenül szomorú statisztikai adatot még ki kell egészítenem. Száz szülő közül alig akad 10, aki a polgári fiúiskolát az ipari és kereskedelmi pálya előkészítőjének tekintené. A középiskolából a polgári iskolába s a polgári iskolából a középiskolába való átlépés enyhe törvényeit egészen félremagyarázzák, csakhogy gyermekeik annál simább és rövide*bb úton törtethessenek a tudományos pályák felé, ahol azután leküzdhetetlen akadályok következnek s osztályrészük a boldogtalanság, vagy megsemmisülés. Ettől a kóros állapottól azonban legtöbbet a polgári fiúiskola szenved. A jó tanuló elhagyja, mert tehetséget érez magában, a középiskolák gyenge tanulói pedig nem azért keresik fel, hogy tanuljanak benne, hog}^ képzettséggel lépjenek a magyar ipar és kereskedelem szolgálatába, melytől senki sem irtózik annyira, mint a magyar, amelyet előbb utóbb jól számitó külföldieknek kell majd megteremteniök. Hiszen az még hagyján, hogy aki a latin, vagy görög, ill. francia nyelvből megbukik, az akadálytalanul átléphet a polgári fiúiskola magasabb osztályába, de az már igazán különös és minden esetben félreértett kedvezmény, hogy még az is tehet felvételi vizs-
