Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1905
17 Schor Ernő ünnepi beszéde a következő volt: Melyen Tisztelt Közönség ! Kedves Tanulóifjúság ! Alig néhány hete csaknem valamennyi újság egy nagy német költőről emlékezett meg, aki félszázaddal ezelőtt hunyt el s aki egyik csodásán szép költeményében megsiratta 1849. október havát, megsiratta a magyar szabadság gyászos pusztulását. Még haló porában is korholják ezt a költőt azért, hogy kicsúfolt mindent ezen a világon, vannak balgák, akik azzal rágalmazzák meg, hogy ő, a költő megtagadta hazáját, de a legelkeseredettebb ellensége is kénytelen megvallani róla, hogy ólt a szívében egy hatalmas érzés, egy hatalmas, de egyszersmind őszinte érzés: a szabadság rajongó szeretete. Gjdlkos gúnnyal ostorozott mindent és mégis volt valami, amiről csak a legigazabb, a legmélyebb tisztelet hangján beszélt s ez a valami a szentirás volt, amelynek létezését csak szánakozó mosoly kíséretében konstatálja korunk léhasága. A szabadságnak ez a lánglelkii hőse az ódon szentirás ban kereste az üdítő levegőt, mikor érezte, hogy a modern világ atmoszféráját megfertőzte az emberi gonoszság. A jelen szomorú napjaiban ennek a régi könyvnek régóta sárguló lapjait forgatom én is. Nem dohosság, friss márciusi szellő árad belőlük. Babylon vizei mellé visz a gondolat, oda, ahol egykoron Ezékiel, a ragyogó képzeletű zsidó próféta elmélkedett népe sorsán, népe jövőjén, annak a népnek sorsán, jövőjén, amelyet a keserves rabság minden kínszenvedése, gyötört. Ott ült a próféta Babylon vizeinél, de egyszerre megragadja az Örökkévaló mindenható ereje az isteni férfiút, akinek látnoki szeme előtt már régebben megnyíltak a Meinlek kapui, megragadja s viszi, viszi, míg egy nagy síkságra nem ér. Borzalmas látvánny tárul eléje. Amerre s ameddig ellát, mindenütt a halál munkája, mindenütt csak elszáradt emberi csontok hevernek. A borzalmas csendet egj^szerre megtöri az Úr szava: „Ember fia, elhiszed-e, hogy e csontok körül még viruló élet lüktet ?“ „Istenem, csak Te tudhatod ezt,“ — felelt a próféta. „Rajta hát, szólj a csontokhoz: Elszáradt csontok, halljátok az Örökkévaló szavát! íme hozom a szellem éltető hatalmát, feltámadtok!“ Alig hangzott el az isteni szózat, hatalmas zúgás 2 $
