Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1904
o Érzi mindenki, hogy a gimnázium és a reáliskola nem mindenki számára való, érzi mindenki, hog}r azok részére, akik csak saját javukra teszik, ha elkerülik a gimnáziumot és reáliskolát, valami ezektől teljesen külömböző, szigorúan az illetők céljának megfelelő iskola szükséges, fel is állitják ezt az iskolát és mégis — minden igyekezet odairányul, hogy nagy hasonlatosság legyen a polgári fiúiskolák és a középiskolák között, hogy az a polgári iskolai deák ne piruljon azért, hogy ö csak polgári iskolai deák. A józanul gondolkodó ember tudja, hogy ez a pirulás teljesen indokolatlan és mégis még e józanul gondolkodó emberek közül is sokan fitymálva mondják: „Hja, a polgári iskola ... a polgári iskola az más!“ Persze, hogy más, másnak is kell lennie. Olyan világot élünk, hogy minden pályán feltétlenül csak az egész ember boldogul. Igaz, hogy nagyban járja a protekció, de hát kinek nincsen protekciója és mit ér a protekció, ha csak olyan állásokhoz tud eljuttatni bennünket, melyeket becsületes munkánkkal protekció nélkül is bőven kiérdemeltünk? Minden téren sokat követelnek tőlünk, az időnk olyan rövid, hogy alig érünk rá lélegzeni és mégis szivesebben tömi meg sok ember az agyát, a XX. és a következő századok legfőbb munkaszervét olyan tudományokkal, melyekkel legfeljebb egyes társaságokban érhet el pillanatnyi, semmitérő hatást, mint az olyan tudománnyal, mely a létért való nehéz küzdelemben segíti és egyengeti útját a boldogulás télé. Az iskoláztatás terén még mindig a cifrálkodás járja, a ruházkodás korszaka még nem következett el. Ott tartunk, ahol Spencer Herbert szerint a Speke kapitány afrikaiakból álló kísérete, melynek tagjai kecskebőrvállvetövel pompáztak szép időben, ellenben mikor esett az eső, köpenyüket összehajtogatva hónuk alá vették, holott csak úgy vacogott foguk a hideg miatt! Az amerikai iparosról és kereskedőről azt mondják, hogy olyan a műveltsége, mint nálunk a diplomás embernek, csak a római és görög remekírókat nem ismerik. Nálunk, ha valamely gyermek kiválóan alkalmas az iparos, vagy kereskedői pályára, a szülő minden áron azt akarja, hogy ha törik, ha szakad,
