Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1903

— 7 —

e tetterő megnyilatkozása elé is egy titkos kéz, vagy tudom is én, mennyi.

Ama férfiak közt, akiknek lelke nem foglalkozott más gondolattal, mint a haza felemelésének eszméjével, akiknek szivében a minden- utógondolattól ment, a legönzetlenebb hazaszeretet volt az uralkodó érzés, első helyen állott Deák Ferenc.

A hivatásos történetíró mindenkor a belső rugókat kutatja s amint ezek a rúgok felpattannak, sokszor olyan látvány tárul elénk, aminőt még álmodni sem reméltünk. A népek bálványai ilyenkor megjelennek pongyolában s ez a pongyola mennyire kiábrándít ... A magyar nemzet e reformkorszaka akárhány nagy férfiát van alkalmunk megtekinteni kívülről is, belülről is s bár nem szűnik meg irántuk tiszteletünk, bámulatunk, de mindenesetre jelentékenyen megcsappan. Deák Ferenc jellemének vizsgálatánál éppen az ellenkező jelenségek merülnek fel. Igen sok a belső rúgó s mindegyik végtelen sokat, végtelen nagyot rejteget. S amit rejtegettek, az nem változott az idők során. Az ifjú Deák méltó volt az öreg Deákhoz és megfordítva.

Igen régi divat, hogy sokan még az intéző férfiak közül is csak szájukba veszik a hazaszeretet érzését s a lelkűk e mellett végtelen sivár, nem új keletű dolog az sem, hogy hatalom birtokába jutnak olyanok is, kik tehetségükkel nem szolgáltak reá, hogy kiváltságokban legyen részük. Deák kora sem szűkölködött olyan férfiakban, kiket csak az alkalom tett nagygyá, de azért a felszínen maradtak akkor is, mikor már az alkalom régen elmúlt. Néha az ilyeneknek is jutott egy-egy babér-levél, manapság