Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1903
11 — Halála után egy angol politikus megírta életrajzát. Az igazság, szeretet és csodálat vezette tollát s bármennyire ragadta is lelkesedése, mindig hű maradt az igazsághoz. Részletesen méltatja Deák művét, tudással, éleslátással, olyan képet teremt Deákról, aminőt eddig még kevés államférfiuról készítettek, de én azt hiszem, hogy maga az író is azt mondja, amit minden magyar olvasója mond: „Végtelen sok egy emberről ennyi, de ha Deák Ferencről van szó, még mindig nem elég.“ Összehasonlója olyan gondviselésszerü férfiakkal, akiknek ténykedése nagyobb földre hatott ki és kimutatja, hogy ami itt ebben a nagyságban hiányzott, megkerült m élységben. Nem volt meg benne az, amit nagy államférfiakban igen gyakran meglelünk: a ravaszság és a dacosság, még vakmerő sem volt, de éppen ebben rejlett az ő igazi nagysága, mert mindig azt az alapot kereste, melyre ravaszság nélkül is lehet építeni, melyen maga az épület olyan szilárd, hogy nem az építőnek kell dacolnia, melyen az idegen vakmerőséget nyugalommal lehet fogadni. Megtalálta azt az alapot, amelyet keresett, amelynek gondolata egy pillanatra sem távozott leikéből s aki életében erre volt képes, méltó arra, hogy halála után szentelt fogalom legyen a neve. Születésének száz éves évfordulója alkalmából is csak azt mondhatjuk, amit majd évszázadok múlva is elmondanak a késő utódok: Deák Ferenc maga volt a nagyság, mely örökké él, örök ifjúsággal. SCHOR ÁRMIN.
