Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1903

— 9 —

niindenképen felemelő még akkor is, ha nem volna valóság, hanem igazán csak kép.

Az absolutismus kínos éveiben ő tartotta a nemzetben a lelket, megóvta minden ballépéstől, bizalmat kelteti a szivekben az ő hatalmas egyénisége.

A megtört nemzetet a megtestesült gyávaság minduntalan végleg összeakarta Toppantani, a nemzet fájdalmát gúnykacajjal kisérte Austria, a külvilág azt hihette, hogy egy nemzetet, melynek nevéhez annyi dicsőség fűződik, kitöröl az élők sorából egy másik, mely legfeljebb csak szomorú dicsőségből vette ki részét. Az igazság, mely a történelemből mindenkor megállapítható, meghiúsította ezt az ádáz törekvést. Az Fr ismét a Földre küldte angyalát Deák Ferenc képében. Annál a mindent átható fénynél, mely lelkében világított, meglátta a titkon készülő hurkot, mely nemzetünket akarta megfojtani, de nemcsak meglátta, hanem tetterejénél fogva el is vágta, mielőtt még rendeltetése helyére juthatott volna. Mindig megtudta állítani azt az áramlatot, mely a magyar nemzetet az örökös tartományok népeivel egy sorba akarta helyezni.

Legnagyobb akkor volt, mikor művét betetőzte. Rést ütött azon a ledönthetetlennek látszó falon, mely mögött olyan pokoli nyugalommal főzte sötét terveit a bécsi kamarilla. A méreggel főző szakácsok hirtelen szétrebbentek s ebben a ritka történelmi jelentőségű pillanatban a félrevezetett s megróbálta- tásokon keresztül ment uralkodót arra az útra vezette, melyen ő maga azt a fényes csillagot legjobban megközelithetőnek vélte, amelynek körvonalait még abban az átkos sötétségben kitapogatta, az