Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1902
8 A nagyközönség nincs tisztában a polgári iskola fogalmával s így még kevésbbé lehet tisztában annak czéljaival. Értelmezzük kissé bővebben ezt a tényt. A nagyközönség igen szeret egyik paragrafustól a másikhoz menekülni. Ha az egyik útját állja, sarkon fordul s a másik felé tekint, de útjában mindig vissza-vissza sandít az elsőhöz. Az egyik paragrafus a középiskoláé, a másik a polgári iskoláé. Az első kemény dió, de minden látszat arra vall, hogy a burok alatt nem közönséges valami rejtőzik, a másik olyan talán, mint a rothadásnak induló szilva, melynek húsa könnyen levál a magról, de minden látszat arra vall, hogy az a mag egészen közönséges, melynek haszna nincs, a melyhez, hogy eljuthassunk, nem érdemes tiszta kezünkkel a szilva rothadt húsához nyúlnunk. A középiskolai törvénynek megfelelni nehéz, de ha megfelelünk neki, boldogsággal, a boldogulás reményével kecsegtet, a polgári iskola törvényének látszólag könnyű megfelelni, de milyen messze van a boldogság maga, ha a róla áradó fény sem tűnik szemünkbe. Ilyen s ehhez hasonló a nagyközönség zömének felfogása. A polgári iskolára akkor gondol, ha kitörik a foga, mielőtt annak a kemény diónak burkát csak egy kevéssé behorpasztotta volna is. Azonban, míg a középiskolánál említett látszat a legtöbb esetben látszat marad, addig a polgári iskolánál felhozott látszat igen sok esetben valóság. A boldogulás tehát mindkét esetben késik s igy jutnak el ehhez az eredménytelen eredményhez külömböző utakon, egyformán.
