Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1902
9 A nagyközönség egy igen jelentékeny része azt hiszi, hogy a polgári iskola menedékhely azok részére, kiket örökre száműz a középiskola s ha a vizbefuló a szalmaszál után is kapkod, végső szűk- ségben miért vetné meg ezt az asylumot. Pedig megveti már avval is, hogy végső szükségben veszi csak észre létezését. A tanférfiaknak az a tekintélyes tábora, melyhez a polgári iskolák tanítói tartoznak, határozottan tiltakozik e felfogás ellen, de hiába, mert ez any- nyira belevette már magát a telkekbe, hogy csak óriási erőmegfeszitéssel lehetne csak kissé is változ- tatni rajta. Ez is régi átok, de nem ugyanegy avval, melyről elmélkedésünk legelején szülöttünk. Állapítsuk meg most már, hogy hát mi is a polgári iskola fogalma, ha annyira nem ismerik, mi is a polgári iskola célja, ha annyira félreismerik. A fogalmában benne van már a czélja. A polgári iskola olyan intézmény, melynek célja művelt keres- kedő és iparos osztály keletkezését előmozdítani. Azonban ki vallja ezt ? A tanító. Ki tartja ezt a célt szeme előtt? Száz ember közül talán kettő. Valljuk csak meg — nem tudom már hányadszor — azt a szomorú igazságot, hogy nálunk csak rendkívül, mondhatnám megdöbbentően kevesen lépnek erre a két pályára olyan szándékkal, hogy még könyvet is forgassanak s ha vannak művelt kereskedőink és iparosaink, azokat a műveltség megszerzésére vagy a mindennapi élet körülményei folytán támadt szükség, vagy pályájukon való előre- haladottságuk tudata ösztönözte.
