Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1902

I.

H

a felemelem szavam — telkemre mondom — nem azért teszem, hogy hallassam hangomat, hanem abban a reményben, hogy lesz foganatja ott, a hol az őszinte szót még becsülik valamire.

Hosszú évek tapasztalatát akarom papírra vetni, a nélkül, hogy a nyomdafesték szaga bóditana, mint annyi mást, a ki talán többet tapasztalt, mint ón. Csak a polgári iskola érdeke lebeg most szemem előtt s a mennyire gyenge erőin engedi, el akarom némitatii lelkemben az emberi hiúság s a feltűnés v ágyának h angj át.

Annyit beszélnek már jókora idő óta a polgári iskoláról. Mi az oka hát annak, hogy oly kevés történik? mi az oka annak, hogy erről az intézményről az a bizonyos régi átok — nem tudom másnak nevezni — nem akar elvonulni ? Az a régi átok, melynek súlya szinte leküzdhetetlen gátja minden egészséges fejlődésnek. Mi az oka annak, hogy ezen a téren a kötelesség pontos teljesítése sohasem jár kellő sikerrel?

De ne kérdezzünk tovább, beszéljünk egészen világosan, határozottan és talán beszédünk megadja erre a nyílt kérdésre a szükséges feleletei.

Mindenekelőtt állapítsunk meg egy eléggé szomorú tényt.