Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1902
14 küzd, a mi talán még megbocsátható volna, hanem éppen a legáltalánosabb elveivel. Azt meg talán említeni is felesleges, hogy az ilyen növendék magyar nyelvi és irodalmi tudása nagyon kétes értékű. Igaz, hogy ez a középiskolákban sem ritka jelenség, de ez a tudat ránk nézve is inkább elszomorító, mint felemelő. Mi lehet az oka ennek s hogyan lehetne e bajon segíteni ? Igazán sokszor magunk sem tudjuk, hogyan lehetséges ez olyan lelkes és lelkiismeretes tanítás mellett. Csak látjuk azt a különös jelenséget, és pirulunk miatta, bár a lelkiismeretünk tiszta. Igen fájdalmas pirulás az ilyen. Nem tudom, hogy helyes utón járok-e, de elmondom, hogy szerény véleményem szerint mi lehet az oka ennek a szomorú ténynek. — A mi a tanítás idejét illeti, az az alsóbb osztályokban elégséges, de a felső két osztályban határozottan kevés. Ez ellen lehetne avval érvelni, hogy ha a növendék az alsóbb osztályokban a kitűzött czélt eléri, a felsőbb osztályokban is boldogul ilyen óraszám mellett. De ha nem éri el a célt igen sok esetben ? Pedig tartozunk magyar mivoltunknak avval, hogy minden esetben elérje. — Hetenkint legalább egy Írásbeli iskolai, vagy házi dolgozat írandó, mi által főleg a nyelvtan és a helyesírás gyakorlását kell szem előtt tartani. Hát ez annyi, mint semmi. Ilyen házi dolgozat minden egyes órára szükséges s ha azok kijavítása a tanárnak sok fáradságot okoz — s az kétségtelen, — ott vannak a növendékek, kiket, ha arra sarkalunk, • hogy társaik munkásságát bírál
