Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1901
Í4 sitéka a nemzeti ideálok megközelítésének. Igen dobá- lódnak napjainkban a „nemzeti ideál“ jelszavával is', csak az a baj. hogy a kik legjobban hangoztatják, azok távolodnak el mindjobban a magyar nemzeti ideáltól, ha ugyan már a közelében voltak. A magyar nyelv tanításának eredménye mind- ezideig nem járt avval az eredménynyel. mely csak a reáforditott fáradsággal is arányos volna. Általános és alapos is a panasz úgy annyira, hogy nagyon is üdvös volna, lia a tanáregyesületek állandóan napirenden tartanák e kérdést és évről évre a közgyűlések alkalmával beszámolnának az elért eredményekről és meghánynák vetnék a további teendőket. Annyi szép szó hangzik el az évenkint megtartani szokott tahárgy üléseken, annyi szép eszmét pendítenek meg hazánk tanügyének munkásai, hogy nem is igen tudjuk megérteni, hogy a magyar nyelv tanításának kérdéséről néha teljesen megfeledkeznek. Meglevő nyelvtani kézikönyveink között igazán mintaszerűeket találunk, de csaknem valamennyinek meg van az az óriási hibája, hogy a gyakorlati részt teljesen elhanyagolják. Az elméleti rész kitűnő, de vájjon nem veszit-e az is értékéből, ha a gyakorlati rész csonka marad? \ A magyar stilisztika tanítására sem fordítanak olyan gondot, mint a mennyit ez a tárgy kiváló fontoságánál fogva megérdemel. Mindig azt hangoztatjuk. hogy a növendék előadási képességét lehetőleg fokoznunk kell és a magyar stilisztika tanítása, még legalkalmasabb ezen törekvés megvalósítására, mely oly helyet sem foglal el, mint pl. a természetrajz. A polgári fiúiskolában különös súlyt kell helyezni
