Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1901
iá a magyar nyelvtan s a magyar stilisztika tanítására, hisz akárhányan egyenesen az életbe lépnek ki a polgári fiúiskolából, igyekeznünk kell. hogy a magyar nyelv tudása növendékeinknél olyan kincsesé váljék, melynek értékét teljesen ismerjék. A polgári iskoláknak szánt kézikönyvekben még több a gyakorlati anyag, mint azokban, melyeket eredetileg a középiskoláknak Írnak szerzőik s csak azután engedélyeztetnek polgári iskolák számára, azonban akárhány ilyen tankönyvben a gyakorlati anyagot igen kevés körültekintéssel választja meg a szerző és gyakran maga sem veszi észre, hogy mennyire eltér a valószínű viszonyoktól. A nemzeti történelem tanítása már sokkal szerencsésebb. de az elért eredményt kisebbíti az a körülmény. melyet előbb is érintettünk, t. i. az. hogy növendékeink az elvégzett anyagot nem tudják olyan jól előadni, mint a milyen, jól átértették és átérezték. A történelem tanulása alkalmával ismeri meg a növendék a nemzeti ideálokat s azt talán elmondhatjuk, hogy nincs magyar tanár, a ki a magyar történelmet ne avval a lelkesedéssel, avval a hazafias buzgó Sággal adná elő. a mely nélkül az el sem képzelhető. A tanár lelkesedése áthatja a tanulót is. de éppen ezért fájó hatást gyakorol bárkire is, ha azt kell tapasztalni, hogy a magyar történelmet csak amolyan pongyola stílusban képes elmondani a magyar ifjú. Ismételjük, hogy a zsidó felekezet azokra a rágalmakra, melyekkel hazafias érzületét illetik, saját magához méltóbban nem felelhet, mint ha kettőzött e- rővel iparkodik iskoláiban a magyar nyelv és magyar történelem tanítását olyan niveaura emelni, melylyel követendő példát nyújt maguknak a rágalmazóknak.
