Izr. Aut. Orth. Hitközség Polgári Fiú- és Elemi Iskolája, Pápa, 1901
9 az iskola padján ül, az iskola köti le egész gondolat- világát. minden iránt fogékony lelke az iskolától várja táplálékát. A család támogathatja az iskola munkáját, de. a vallásos nevelés vezérszerepe az iskoláé marad. Az iskolában meg van a gyermeknek a maga kis világa, ebben a kis világban tanulja már meg gyakorolni ugyanazokat az erényeket, melyeket később maga is polgári erényeknek nevez. A vallásos nevelésnek csaknem mindén terhe a tani tó vállaira nehezedik. A tanitó tárja fel ugyanis a gyermek előtt a múltat s midőn ezt teszi, nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a gyermek, midőn a múlt képei elvonulnak előtt«', benne, t. i. a tanítóban látja megtestesítve a jelent. És az a képzet, melyet ily módon szerez a múltról és jelenről, sohasem távozik szivéből. — Tárja fel a tanitó a zsidóság múltját ehhez a fényes múlthoz híven és tartsa szent kötelességének arról gondoskodni, hogy a jelennek ahhoz a képéhez, melyet benne lát megelevenedni a növendék. ne tapadjon a legparányibb szenny sem. A tanitó a legelső vallásos zsidó, a kit a gyermek már igazán megfigyel, a ki példája minden cselekedetében s ha a tanitó vallásossága nem természetes, ha illusio- keltés ezé Íjából olyan eszközöket kell használnia, mint a színésznek, akkor oda a vallásos nevelés, mert nem ér el mást, mint azt a sajnálatosan szomorú eredményt, hogy a gyermek hite meginog nemcsak a jelenben, hanem a múltban is. Ne külső máz legyen a tanitó vallásossága, mely még az időjárás szeszélyességének is ki van téve, hanem legyen az a fény, melyet vallásossága maga körül áraszt, egyszerű, de igazi fény.
