Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1914
7 A későbbi nagyobbmérvü újabb telepedések folytán, valamint a sikeres ellenreformáció következtében Pápán igen megszaporodott a katliolikus iskolások száma, miért is a 18. század második felében már külön leányiskolát állított fel—úgy tudjuk-— maga az akkori kegyur, Esterházy Károly gróf, aki a szép templomot is építtette. A leányiskola később megszűnt ugyan, még pedig valószínűleg azért, mert a tanítónők Erdélyből hozatott szerzetesnők voltak, távozásuk ideje pedig II. József uralkodására esik. Az 1770. évtől kezdve már 3 tanító működött a plébánia melletti iskolaházban. (Ez az iskolaház, illetve emelete, ma Főtér 10. sz alatt az egyházkarnagy lakása, a földszinti régi tantermek pedig még a jelen tanév csaknem végéig a Pápa városi és vidéki takaiékpénztár és más bérlők helyiségeit képezték, jelenleg Erhardt- testvérek és Kurtz Gyula cégek bérlete). A távolabb lakó szülők azonban jogosan azt kívánták, hogy apró gyermekeik részére az egyes külvárosokban is állítson fel az egyház elemi iskolát. Sőt annyira ment a dolog, hogy az alsóvárosiak éppúgy, mint a felsővárosiak, akik csak távol laktak a központtól, inkább zugiskolába küldték gyermekeiket, mintsem oly messze be a városba. Az Alsóvárosban erre az u. n. régi tanácsházat alakították át iskolává, a Felsővárosban viszont új épületet emeltek. Ez történt 1830-ban, s ez időtől kezdve már 5 tanterem szolgálta a katholi- kus tanügyet, 3 a Belvárosban, 1 — I az Alsó- és Felsővárosban. Ugyanekkor a város, tekintettel a külvárosiak javára tett hitközségi befektetésekre, a hitközség iskoláit támogatni kezdte, azaz egyes tanítók, éppen a külvárosiak fizetését magára is vállalta, úgy, hogy még egy tanerőt alkalmazhatott a hitközség. Ezek szerint tehát 6-an tanítottak már az iskolában, amikor 1855-ben főelemi iskola lett belőle, azaz: csak a Belvárosban elhelyezett négy tanteremben már I.—VI. osztályig voltak meg az évfolyamok, és már ekkor a legfelsőbb osztályokban tanították a történelmet, alkotmánytant, természettant stb. így maradtak az állapotok egy jó ideig. A hívők folytonos gyarapodása azonban nemsokára annyira túlzsufulta a meglevő iskolákat és tantermeket, hogy valóságos apostoli ténykedés számba megy boldog emlékű Ranolder János (az 1849—1875 közti években volt) veszprémi megyéspüspöknek ama megörökítést érdemlő és teljes horderejében még csak most mutatkozó nemes cselekedete, hogy 1864-ben Pápára telepítette az Irgalmas nővéreket. Ezzel a pápai r. k. hitk. iskolák történetében egy új fejezet kezdődik.
