Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
22 magához öleli az egész emberiséget, és intő jel mindenki számára, mely azt mondja: jöjjetek, boruljatok mindnyájan szerető édes anyátok : az anyaszentegyház kebelére, s akkor az Ur Jézus bőséges szent áldása hull reátok. Halálosend uralkodik a jelenlevők ajkán, minden arcz a pápa felé fordul, minden szem reá tekint; a lélek sóvárgása kiül a szemekbe, mindenki látni óhajtja Krisztus helytartóját, kinek kezébe az egész katholikus világ fölötti uralom, s a menyország kulcsa van letéve. Az áldásra emelt kéz előtt önkénytelen térdre hull a sokaság, és néma hódolattal fogadja a pápa áldását. A pápa a világ legnagyobb és legszebb templomában: a szt. Péterben leül ősei trónjára, s ajka szóra nyilik. A fiatal erő, hév és ruganyosság visszatér az elgyengült tagokba, a meggörnyedt test kiegyenesedik, láng futja el az átszellemült arczot, s szemeiben a szent és magasztos hivatás iránti lelkesedés szent tüze ég. Ajkáról mély bölcseség és az örök igazság igéi folynak, szavai behatnak az emberi szív iegbeusőbb redőibe, s ott élénk visszhangra találnak ; rezgésbe hozzák a szív érzéseinek húrjait, melyek önkénytelen ezen epedő, sóvárgó kivánságban jegeczesednek harmonikus egészszé : Nagy Isten, áldd meg, védd, vezéreld szent egyházadat! Tartsd meg Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját! Ez az óhaj, ez a hő kívánság tölti be ma az egész katholikus világot. Mert a pápa jubileuma nem Rómának, nem is egy országnak, hanem az egész világnak ünnepe. A katholikus anyaszentegyház egy testet képez, melynek szive Róma; a test ereinek minden szála a szívhez fut össze, s benne a szív vére lüktet. Egy test az anyaszentegyház, melynek feje a pápa: XIII. Leo, a katholikusok e test tagjai. A tagok együtt éreznek a fővel, részt vesznek örömében, osztoznak keservében, bánatában, részt kérnek még fájdalmából is, mert a szeretet elszakithatlan lánczai kötik őket a főhöz, s a megosztott fájdalom és szenvedés érzése és békés elviselése a szeretetet még önzetlenebbé, még magasztosabbá teszi, szorosabbra vonja a szeretet összekötő szálait, a tagokat közelebb hozza a főhöz; igy alkotott tagjainak sokfélesége mellett is a római kath. anyaszentegyház kezdetétől fogva összhangzatos egészet, eszményi, szép lelki országot: Krisztus földi országát, melyhez hasonló nincs több a nap alatt. Ebbe az országba tartozni szerencse s dicsőség. Jóleső öröm s nemes büszkeséggel tölt el mindenkit ama tudat, hogy maga az Ur Jézus által ala-
